az az ha valaki a munkájáról beszél hosszan. Tudom hogy a tanárok sok érdekes dolgot tudnak mesélni, de akkor is sikítófrászt kapok ha felhívom anyámat, vagy tesómat, vagy anyóssal beszélgetek, és újra meg újra végig kell hallgatnom hogy mit össze szendvednek a kollégákkal/gyerekekkel, hogy s mint van a sanyarú sorsuk, satöbbi. 

És ugyanígy az összes olyan munkahelyi beszámolót ami hosszabb mint öt perc, mert bassza a csőröm hogy én hiába mesélem el hogy a szviccsen milyen érdekes volt a foglalás a testcase-eim futtatásához, vagy hogy melyik köcsög váltott be alám a szerveren, de azt valahogy senki se hallgatja meg, mindenki két perc után témát vált. Jó, értem én, de akkoris, akkor legalább nekem se kelljen végighallgassam a mások sirámait/örömeit több tíz perceken keresztül...