Őrlődöm, bár még csak elméletileg, de akkoris, hiszen jó lenne tudni hogy mit hogy képzelünk el 5nap-5év távlatában is. De nem megy.

I have a dream...

hogy van egy nagy kertesházam, de nem az a füves-minikertes idétlenség az agglomerációból, hanem egy tisztességes méretű. Egy nem túl nagy ökoház (jelszavak: szürkevízhasznosítás, tömegkályha, napenergia hanszosítás, sparhelt, kemence (esetleg még geotermikus hőszivattyú, alomszék) stb...) ezenkívül önellátó kert: gyümölcsös, zöldségkert, háziállatok.

Ez tökéletes is lenne, DE. mindig ott az a "de" ...

ha csak az én és eb érdekeit nézzük, meg a gyerekeinkét de csak fiatalkorukban, akkor tökéletes. Viszont ha a gyerek már iskolás, akkor onnantól ez a létező legnagyobb kitolás egy gyerekkel: az ingázás, a képtelenség hogy suliból pl hazagyalogoljon, hogy jó iskolát találjunk, hogy jó foglalkozások, szakemberek stb. és túlságosan társasági lény vagyok az izoláltsághoz...

Mert rabul ejtett Budapest. Szeretem! Szeretem a lehetőségekkel, amik még a többi nagyvárosban sincsenek meg, nemhogy egy kisváros, nemhogy egy falu, végképp nem egy tanyán.

Mert budapest nekem mint kertesházban felnövő embernek egy se-veled-se-nélküled nagy szerelem. A harmadik kerületnél nem is mennék kintebb sosem. Ha elhagyom, akkor messze, a környező alvóvárosokat meg a peremkerületeket gyűlölöm. De az is biztos hogy a panel nem életcél, hanem átmenet.

nemtudom hogy lesz, mint lesz, de remélem hozza a válaszokat az idő...