Még a múlt héten elmentünk ebbel kökény vadászatra, mert amikor autóztunk vidékre, állandóan csábítóan kéklettek a kökénybokrok, nos kis kirándulás után találtunk is egy nagy bokrot, ahol addig szedtük amíg el nem gémberedett az ujjunk. Így is tele lettünk harci sérülésekkel, mint aki egy veszett macskát akart volna babusgatni.

De a végeredmény csodaszép: két kiló kék kökény:

aztán elkezdődött a hajsza az üvegek iránt, ugyanis kicsi üvegekbe akartam porciózni, de ha hiszitek, ha nem, SEHOL NEM LEHET kicsi befőttes üveget kapni amikor nincs befőzős szezon... Végigjártam az összes hipermarketet, ikeát, mindent, de nem találtam normális kisméretű, egyforma üvegeket, így a végső megoldás tesómtól a bébiételes üveget elkérése, és kimosása. Ekkor viszont azzal szembesültem, hogy a bébiételes üvegeket olyannyira az eldobásra találták ki, hogy több mint a felénél SEMMIVEL nem lehet eltávolítani a címkék ragasztóit, amivel természetesen bőkezűen bánnak. Mosogatógép 70 fokon? Dörzsiszivacs? áztatás? kaparászás? Aceton? Meg se mozdult...

úgyhogy üveget kellett szerezni még.

Aztán nekiálltam a főzésnek, ami nem nagy ördöngösség, feltenni kis vízben a jól megmosott szemeket, felfőzni, kicsit rotyogni hagyni, aztán jön a feketeleves: kimagozni. Ehhez gyümölcspasszírozó lett volna jó, de olyan nincs, úgyhogy kis adagokban a fémszitán kanállal törögettem át, ami azért nem volt egy leányálom, úgyhogy a végén még eb is besegített.

Aztán a kapott masszát cukorral meg egy pici fűszerrel (kiskanál szegfűszeg, kis darab fahéj) felfőzni újra, majd üvegekbe önteni, és lezárni. És már kész is:

ez csak egy része, azóta vittünk apáméknak is. Amúgy meg kell jegyezzem hogy még sosem ettem kökénylekvárt, úgyhogy nem tudom hogy milyennek kell lennie. Ez egy kissé fanyar, mint amilyen az éretlen kökény, pedig amikor szedtük, elvileg érett volt, eszegettünk is belőle. Szóval nem tudom hogy jó lett-e vagy sem, félek, túl korán szedtük le a bogyókat.