Szóval szombaton disznóvágás. SZUPERTRÉFLI!

én meg csak akartam kísérletezni valamit, mert nehogymárne, úgyhogy még pénteken vettem egy 1,6kg-s szép darab mangalica lapockát. Ha már kísérlet, akkor legyen kövér. 

Úgy terveztem a továbbiakat, hogy összekészítettem az összes hozzávaló fűszert, a kis őrlőmet, a mérleget, és majd ott behűtöm a húst, másnap alaposan-apróra megtisztítom az esetleges inaktól, felvágom, ledarálom, aztán hozzá kapok 0,5kg hátszalonnát, azt is apróra vágom, behűtöm, majd ledarálom, és aztán kimérem illetve megőrlöm a szükséges fűszereket. Végül összekeverem, és hűtöm tovább amíg töltésre nem kerül a sor.

Ebből rögtön ott bukta lett, hogy míg péntek este amikor hazaértünk ebékhez, és leültünk vacsorázni, gyanúsan eltűnt egy időre anyós, hát mint kiderült "hamár elő van szedve a daráló, gyorsan ledaráltam a húst"... szóval ennyit a hús előkészítéséről... kedvem ismét romokban, fejben vizualizálom az inas mócsingdarabkákat a leendő kolbászban. Még szerencse hogy álmos voltam, mentünk aludni.

Másnap a malacot bámulatos gyorsasággal szedte szét egy helyi ember, úgyhogy jó gyorsan pörögtek az események, és látható volt hogy időben végzünk, nem lesz belőle még éjjel is hurkatöltés. Aztán hosszas és állhatatos szövegelésem eredményeképp megkaptam a darabka szalonnát, ezt gyorsan feldaraboltam, majd bevágtam a mélyhűtőbe, hogy legalább kicsit megdermedjen. Addig is elkezdtem kiméricskélni a hozzávalókat. És itt jött az újabb kudarc. Igaz ugyanis hogy grammos pontosságú a kis digitális mérlegem, de azért nem patikamérleg ez hogy ki tudjon mérni nekem 0,4gr-ot, meg hasonlókat, azaz úgy 10-15 gramm alatt inkább saccperkábé lehetett mérni, nekem meg a kis mennyiségű húshoz egész kevéske kis mennyiségekre lett volna szükségem.

Konkrétan

4g bors

50g só

1,2g kömény

8g fokhagyma

4g pirospaprika

0,4g szerecsendió.

A sót kimértem, a többit besaccoltam, borsot, köményt frissen daráltam, szerecsendiót frissen reszeltem, fokhagymát akkor vagdostam össze finomra, és a végén még hozzátettem az egész apropóját, a szecsuáni borsot. Ugyanis mikor először kóstoltam a frissen őrölt szecsuáni borsot, akkor megfogadtam hogy ebből valamikor valahogy szalámit kell készíteni, annyira finom aromája volt, és fejben annyira passzolt valami füstölt szárazárura, konkrétan valami borsos szalámi szerűségbe. Most ha nem is szalámit, de egy kolbászt legalább pikánssá tehet.

Szóval kimértem ezeket, ekkor kivettem a mélyhűtőből a szalonnakockákat, ledaráltam, majd egy nagy tálban (vajdling) összegyúrtam alaposan a darált hússal, aztán hozzáadtam a fűszereket.

És innentől zsákbamacska az egész, mert ugye nem kóstolhattam meg (nyershústiltás a kismamáknak), viszont láttam hogy elég hóka, de úgy voltam vele, hogy most ilyen és kész, majd ha tényleg kész lesz, kiderül hogy mit hogyan kell korrigálni egy esetleges újabb próbálkozáskor.

Szóval massza bekeverve, aztán szépen kivártam a sorom amíg a jó fokhagymás, pirospaprikás "rendes" kolbászmasszát töltötték, és jött az én kis két kilós mennyiségem, aztán azokat is szépen betöltöttük, majd ment a rúdra a többi kolbi mellé. 

Hogy meg lehessen különböztetni, valamit ki kellett találnom, alkoholos filccel csak nem ikszelhetem be hogy ezittaz... végül nem volt más ötletem, mint hogy egy-egy béldarabból masnit kötöttem a kolbászok közepére, ahol fel lettek lógatva (szép magyarosan szólva).

Mi még aznap este hazajöttünk, úgyhogy innentől a sors kezében a dolog. 3-5 napi gyenge hideg füstölés kellett volna, ehelyett lesz egy erős 1 napos füst, aztán mennek fel apósék padlására száradni, érni, remélem nem lesz túl melegük.

Próba leghamarabb egy hónap múlva, az ideális első kóstolás 3 hónap múlva lenne esedékes. 

Hát nem egy rohanós kaja...