Az amőbák simán kettéválnak, és máris megoldódott az utódlás gondja.

De ne legyek telhetetlen, nézzünk fejlettebb állatokat. Mondjuk a halak. Milyen egyszerű lenne csak letenni a kiságyba egy rakás petesejtet, aztán szólni ebnek hogy ő jön. Esküszöm vigyáznék rá.

Vagy mondjuk lennék panda: az 10 dekásan szüli meg a kis pandát, aztán óvatosan felsöndörgeti a cicjéhez, és ott jóóól megnöveszti.

De végső soron a kengurukat irigylem a legjobban: szintén úgy egy hónapos terhesség után megszüli a nagyobbacska babszem méretű utódját az erszényébe (aminek angolul joey a neve) aztán kenguruzik vele úgy másfél évig.

Mert a minap is néztem a diszkáveri csennelt, és ott mutatták hogy mennyivel kisebb volt a fej űrtartalma köbcentiben még nem is olyan rég. Hát minek kellett ennyit okosodni?! Vagy miért van ennyi agyszövetünk ha így is csak a 10%-át használjuk? Ez a gyerek már most majdnem nyolc centi átmérőjű fejjel rendelkezik, és még két hónapig mást se csinál mint növekszik ott bent...

Addigis termelődik a relaxin, ami miatt már a medencém meg a keresztcsontom már egyéjszaka alatt szétesik, legalábbis mindig azthiszem reggel felkeléskor hogy "na, most jön a tolókocsi"...