tegnap néztem meg a Lost negyedik season záróepizódját, és azért elég kafára sikerült megcsinálni. Párszor már pedig hülyét kaptam évközben hogy hogy lehet ennyire húzni mint a rétestésztát, de azért le a kalappal hogy immár negyedik megy a sorozat, és negyedik éve követjük azt a 103 napot - plusz-minusz sokév - amit ott töltöttek, és hogy mennyire nagyon előttem van az az este, amikor épp irc-n szóltak hogy van ez az új sorozat, nézzem meg, és mikor elkezdtem az első részt, akkor onlájn voltam épp a csatin is, és vagy hatszor abba akartam hagyni, mert egyedül, éjjel majd' beszartam a félelemtől, és ott bíztattak, hogy jobb lesz, ne fossak.

és akkor négy és fél évvel később ugyanúgy rettegve ülök a fotelban a tévé előtt késő este, akkor azért azt kell mondjam, tudnak valamit... hogy hogyan kell az énfajtámat izgalomban és rettegésben tartani.

mert eb pl kifejezetten rühelli. 

szeretnék én ide menni többek között. (via bekapcs) Hát milyen király reklám már ez?

Le vagyok törve mint a bili füle. Nemtudom miért. Illetve igen, mert egy csomó helyen visszautasított most az élet, igaz ez átvitt és normál értelemben is, és az életet lehet behelyettesíteni most főnökkel, másik céggel, kollégával, fogyókúrával, jóidővel és úgy ánblokk a kaporszakállúval. 

Ilyen igazi búvalbaszott hangulatom van ma, még a pszichonő is megjegyezte.

Pedig.

Pedig egy csomó jó dolog is történt, rend van a lakásban, munkában a héten többször is elkapott a Flow, ami pedig immár több mint másfél éve nem is járt errefele, ebbel nagyon jól elvagyunk, új telefont kapok és elkészült mégegy fogam.

És valahogy mégis. 

Nemtudom.

Mindegy.

és akkor mostmár hivatalos: júli 29-én megyünk 10 napra angliába. Tegnap megvettük a repjegyet, szóval tutifix. Jippííí! A legszebb az egészben hogy csak odaútra szól a jegy, mert visszafelé kocsival jövünk, át európán, külön kaland lesz az egész, kint meg SA volt kollégámnál fogunk lakni, és DZs barátosnémmal is - két éve szakadt ki angliába - végre találkozom! 

Tavaly nem mentünk nyaralni a felújítás miatt, idén viszont már jó lesz ez nagyon!

nos az van, hogy van nekünk ez a csodálatosan klassz könyvünk, a Szakácsok könyve. 

Eddig csupa óda-zengedezés volt, hallani is csak ilyet hallottam, ám hogy árnyaljuk a képet, legyen itt egy fika poszt is, képekkel együtt.

Történt az, hogy szerettem volna otthonra egy jó minőségű felvágottat, és mivel ez nullfogalom, úgy gondoltam hogy na akkor majd én nekiállok, és csinálok. Mit nekem, ugye... 

én kis naív.

Könyvet polcról levesz, kikeres belőle egy receptet, mégpedig a rakott csülköt, mert 1: nagyon jól nézett ki, 2:egész felvágottszerű, ugye mert formázott, húsból áll, szeletelhető, stb.

hozzávalókat beszerez, semmi különös, illetve hogy nyers csülök helyett füstölt csülköt kaptunk csak. Csodaszépen megfőtt, apróra egy másfél órán keresztül szedegettük róla a cuccot, hogy csak a tiszta színhús maradjon, aztán az előírás szerint elkészítettem, és egy napig - amíg a hűtőben kellett várakoznia - csak a nyálunkat csorgattuk, majd tádááááá... és semmi... egész egyszerűen szar volt.... 

nem vágható, ízetlen, a hozzávalók inkább elütöttek egymástól mintsemhogy összefogjanak, és különbenis, szerintem katasztrófa. Pedig minden földi jó volt benne, és nem a leggagyibb: friss vágott petrezselyem, bébi ecetes uborka, kapribogyó, jófajta csülök, jóminőségű zselatinlapok... és mégsem... 

És itt van pár kép, mert kinézetre eleinte egész meggyőző volt.

és mivel hiába tettem bele a zselatint, mégsem maradt igazán egyben, kíváncsi lennék hogy az ilyen aszpikos felvágottakat miből csinálják hogy olyan szépen szeletelhetőek? Műgyanta?

reggel kezdte: a szemem _mellett_ kezdett el egy ideg tikkelni. Gondolom mindenkinek ismerős az az érzés - ugye? vagy csak magamat áltatom? -, amikor a szemkörnyéke, jellegzetesen a szemhéj szokott néha rángatózni aprókat. Rövid ideig.

Nos nekem most azon a részen van a tikkelés vagymi ahol egy könycsepp csorogna végig az orron, a belső szemzugtól lefele egész az orrcimpámig.

REGGEL ÓTA! 

mostmár hülyét kapok... meddig normális ez?! már nem tudok mitcsinálni, ha erősen lefogom az ujjammal, semmi, iszom, semmi.  ...

ááááá