Szeretem a "based on a true stroy" filmeket, úgyhogy ez is bejött, még ha annyira hűen adták vissza az 1970-es hatást hogy néha szinte már zavart is, és újra meg újra meg kellett nézzem hogy 2008-ban készült a film, de persze ez műnyavajgás.
A film szerintem klassz, nézzétek meg ti is
Chili&Vaníliánál találtam ezt a fűszertartós bejegyzést, és arra inspirált hogy kicsit a saját - kényszerszülte - fűszertartóimat ajnározzam.
Annyit tudtam hogy a következő követelményeim vannak vele:
0: legyen ingyen
1: mosható legyen, gépben is
2: légmentesen zárható
3: ügyes méretű - elég kics, nagy szájú, viszont ha lehet egy zacskónyi fűszer beleférjen
úgyhogy először a Supradyn-es üvegeket gyűjtöttem, aztán egyszercsak befejezték az üveges kiszerelés forgalmazását, már csak a kinyomós-műanyaglevél féle van, úgyhogy sajna azt abba kellet hagyjam. Feliratozni kontúr-üvegfestéket használtam, ez egy darabig jó is volt, főleg amíg a polcon voltak ezek a fűszerek.
Aztán mikor jött az új konyha, akkor már biztos voltam benne hogy közelebb kell hogy legyenek a tűzhelyhez, viszont semmiképp sem a tűzhely fölött, mert nagyon utálom amikor a tartók zsíros-gőzösek lesznek. Marad tehát az alsószekrény, akkor meg a leglogikusabb a fiók volt.
Ott voltam tehát egy adag supradyn-es üvegcsével, amiből több nem lehetett, de szerettem volna még a többi fűszert is a papírzacsikon kint tudni, úgyhogy új vadászat indult hogy mit használjak. Ekkor találtam meg az egyik fajta kapribogyós üveget, ami még talán kicsit jobb is lett, nagyobb a szája, és fém a teteje (viszont sajnos nem sötét az üvege), ami még azért is jobb mert a fiókban annak nincs sok értelme hogy az oldalán legyen a felirat, így a tetejére tudok írni, és még jobban is zárható/mosható.
Nos, még kicsit sok kapribogyót kell megennem mire egységes lesz a gyűjteményem. De azért lesz amit sose fogok ilyenben tartani, mert 1: őrlős tartója van, 2: még nem bontottam fel, nem fér bele,stb. De igyekszem.
Beszűkült a tudatom, mert nem tudok mással foglalkozni, szinte csak a várandóssággal és a babával.
De mondhatnám úgy is hogy felkészülök, legalábbis próbálok felkészülni. És ezt asszem nem csak a babaruhák vásárlásával meg a pelenkák stócolásával kell megtenni, hanem egész egyszerűen foglalkozni kell azzal a gondolattal is hogy nemsokára minden másként lesz. Mert akárhogy is szeretné az ember a régi életét visszakapni egy kis plusszal, nem ez lesz, hanem egy másik élet. Másik szint. Next level.
Felfoghatatlan innen, erről az oldalról. Mindig az a hasonlat jut eszembe hogy vannak ilyen kis kétdimenziós papíremberkék, az ő kétdimenziós világukban, és nekik kéne elképzelni hogy milyen egy gömb, vagy egyáltalán milyen az élet három dimenzióban.
Valószínű csak erőlködök, de talán ha legalább nem váratlanul érint a következő dimenzió, már nyertem valamit.
tegnap este az ágyban mikor olvastam, szóltam ebnek hogy most rúg, adja a kezét. És megtörtént a második milestone: eb is érezte amint tenyéren-rúgta a gyerek.
Annyira furcsa, de ez sokkal erősebb visszajelzés volt hogy eb is érezte, mint az hogy én érzem mostmár naponta többször is. Mert ezeket én is hallucinálhatom, míg ebet még azért mégsem tudom hassal tenyérenrúgni csak úgy, én, egyedül.