ez itt a fogadóbizottság. Jobbról egy cica, amit apukám talált az ikeában, és tőle teljesen szokatlan módon megvette az unokájára gondolva. Középen a Nyúl, és jobbra a Kék Kisasszony kistesóm keze munkái.

Tegnap este újfent Kisrablózás volt, immár teljesen hagyományjelleggel KCs barátosnémmal, de most nagy örömünkre, csatlakozott még Cincike is meg GK "anyu" is, a levelezős osztagból.

Tatárbífsztek három plusz rendelésnyi lilahagymakarikával. A szokásos "nőcis" kajánk a helyen, amit amióta terhes vagyok, sajnos nélkülözök, viszont most a többiek ezt ették, én meg grillezett kecskesajtot paradicsommal. Meg lilahagymával. Na nehogymá'ne! 

Nagyon nagyon jók ezek az esték, és nagyon fura hogy hogy lehet ilyen mély és meghatározó egy volt munkahelyi kapcsolat. Hogy most is ahogy egy tervezett munkahely lehetőségének az elképzelése elhangzott, mind egy emberként azonnal mondtuk hogy csapot papot hátrahagyva azonnal mennénk ha újra, ugyanúgy dolgozhatnánk mint rég.

Nekem ez a munka-lehetőség-álom is annyira nagyon jól esett, mert egy ideje gyötör ez a hova kell visszamenni, mit szeretnék csinálni az életben, mi a hivatásom, stb jellegű kérdéskör, és eddig frusztrálóan semmit se tudtam kitalálni, most meg legalább az irányvonalat újra érzem, és ez az érzés felszabít.

az Isten Lábát.

------------------

teodora kedvéért a magyarázat, kissé sematikus rajzon:

tegnap voltunk ultrahangon, és hát ilyen szép formás 3D-s puncit már rég láttunk, szóval az ultrahangos nőci is megjegyezte hogy ez bizony akárhogy nézzük is, tuti kislány. szmájliszmájli.

És ma van az hogy már csak 100 nap van hátra. Hoztam is az ikeából ilyen kis papírcentit, felraktam a hűtőre, majd lehet vagdosni.

Őrlődöm, bár még csak elméletileg, de akkoris, hiszen jó lenne tudni hogy mit hogy képzelünk el 5nap-5év távlatában is. De nem megy.

I have a dream...

hogy van egy nagy kertesházam, de nem az a füves-minikertes idétlenség az agglomerációból, hanem egy tisztességes méretű. Egy nem túl nagy ökoház (jelszavak: szürkevízhasznosítás, tömegkályha, napenergia hanszosítás, sparhelt, kemence (esetleg még geotermikus hőszivattyú, alomszék) stb...) ezenkívül önellátó kert: gyümölcsös, zöldségkert, háziállatok.

Ez tökéletes is lenne, DE. mindig ott az a "de" ...

ha csak az én és eb érdekeit nézzük, meg a gyerekeinkét de csak fiatalkorukban, akkor tökéletes. Viszont ha a gyerek már iskolás, akkor onnantól ez a létező legnagyobb kitolás egy gyerekkel: az ingázás, a képtelenség hogy suliból pl hazagyalogoljon, hogy jó iskolát találjunk, hogy jó foglalkozások, szakemberek stb. és túlságosan társasági lény vagyok az izoláltsághoz...

Mert rabul ejtett Budapest. Szeretem! Szeretem a lehetőségekkel, amik még a többi nagyvárosban sincsenek meg, nemhogy egy kisváros, nemhogy egy falu, végképp nem egy tanyán.

Mert budapest nekem mint kertesházban felnövő embernek egy se-veled-se-nélküled nagy szerelem. A harmadik kerületnél nem is mennék kintebb sosem. Ha elhagyom, akkor messze, a környező alvóvárosokat meg a peremkerületeket gyűlölöm. De az is biztos hogy a panel nem életcél, hanem átmenet.

nemtudom hogy lesz, mint lesz, de remélem hozza a válaszokat az idő...