Ma töltöttem be a 34. hetet, lépek a 35.-be, 42 nap van hátra. Statisztika szerint a gyerek 2250gramm és úgy 44 centi hosszú. 

Jövő hét hétfőn megyek az első NST-re, persze nem a Péterfy kórházba, csak ott volt ez a jó kis összefoglaló a dologról. Kicsit korán lesz, de egye fene, nem fogok tiltakozni, mindig jó érzés tudni hogy mi a helyzet odabent. Főleg most hogy szinte minden nap legalább kétszer csuklik a gyerek, reggel meg este lefekvéskor a leggyakoribb. Nagyon fura érzés hogy ilyen sűrűn csuklik, bár ahogy olvasom, ez teljesen normális meg természetes, csak levegőt venni tanul. 

Pelusokat mostam, már kétszer, asszem ennyi elég lesz, most jönnek majd az egyéb (lepedő, törölköző, ilyesmik), majd a kisruhák. Már elkezdtem megvenni a Szülünk! cuccokat is, elég hervasztó: Tena hálós bugyi, meg társai. blöe.

Én továbbra is hasonlóan utálom már ezt a hordó-létezési formát, aminél sohasem tudom eldönteni hogy mi az ami a kövérség, és mi az ami a gyerek miatt nem megy, úgyhogy csak bosszankodok, meg utálkozom. Cipőbekötés rég kihúzva, zokninál is már megköszönöm a segítséget, viszont lassan a bugyifelvétel is gondot okoz, és ez itt a vég...

Hétfőn viszont felhozzuk apám volt bölcsőjét, és elkezdek keresgélni valami jófej asztalost, aki vállalná a megjavítását, tisztítását, újrafestését nagyhirtelen. Aki tud ilyen restaurátor hajlamokkal megáldott asztalosról, ne habozzon, írjon!