Ma betöltöttem a 35. hetet, kezdem a 36.-at, még 35 nap van hátra. Elvileg már van aki szerint ez a kilencedik hónap, de van aki szerint csak négy nap múlva kezdődik a kilencedik.
A gyerek statisztikailag most 2550gr, és 45 centi.
A tegnapi estét szívesen elfelejteném, de nem megy. Én vagyok az a kismama aki már méhen belül elcseszi a gyereke életét, most is azon parázom hogy biztos eltörtem valamijét, mondjuk a vállát vagy a lábát. Ehhh... Mozogni mozog meg minden, úgyhogy elvileg nincs gond, de akkoris... krva anyját a gondnoknak, aki épp ott poppolt cigizve a kocsija mellett, ahelyett hogy sózta volna a járdát...
(elég öregesen veszem a napjaimat már fél éve, ezért is esett rosszul az esés, mert akkor is épp gyök kettővel totyogtam, mert láttam hogy jeges. És ráadásul nem is elestem, amikor az ember a térdeire meg a tenyerére érkezik, hanem elcsúsztam, lábam sehol, és mint a rajzfilmekben: hasra-cicire vágódás.)
Hétfőn megvolt az NST, mindent rendben találtak, szépen vert a kisszive, 170-es átlaggal, és ha megmozdult, begyorsult. Utána elrohantunk megcsináltatni az elveszett TAJ kártyámat, mert persze azt is most kellett elvesztenem, majd beestünk a kórház szülésfelkészítőjére, ami azért jó, mert a helyi viszonyokkal lesz az ember így tisztában, mint pl ahogy nekem eddig meggyőződésem volt hogy három nap a kórház, de a francokat, öt nap, sőt ha délután hat után szülsz, akkor az nulladik napnak számít, azaz akkor hat nap kórház. Mondjuk végülis mindegy, annyira nem zavar a dolog, legalább lesz idejük idejönni a rokonyoknak meglátogatni.
Kisruhák kimosva, holnap jön tesóm hogy rendet tegyünk, hogy melyik ruha mekkora, mert ugye sok turkált, és még a végén kiderül hogy nincs is elég egyik méretből, vagy akármi. Meg megjött az erszényes hordozóm is, már csak a rugalmas kendőre várok, és meg is vannak a hordozó eszközök (egy autós hordozó, egy erszény és egy rugalmas kendő). Aztán indul a kísérlet: "megy ez babakocsi nélkül?"
Jövő héten újra NST, még 16 napom van pesten, aztán költözöm le anyámékhoz (kórház mellé) a maradék időre.
