Ma voltam bent remélhetőleg utoljára a munkahelyemen, intézni a táppénzes papírokat, adóbevallásosdit, cafeteriát, telefont, TGYÁS, GYED, stb dolgokat kérdezni, meg hasonló ínyencségek.

Nagy kő esett le a szívemről, mert eddig ettől a részétől irtóztam mint a ménkűtől, és nagyon jó volt most tiszta vizet önteni a pohárba, hogy elmagyarázták hogy mégis mit meg hogy, legalábbis az elejét, szóval most megnyugodtam, látom az a fényt az alagút végén, és most már nem függ a fejem felett a nyomasztó érzés mint Damoklész kardja.

És ezzel megdöntöttem az egy bekezdésen belül elpuffogtatható közmondások/aforizmák számának rekordját.