Ma töltöttem be a 37. hetet, kezdem a 38.-at. Még 21 nap van hátra. A statisztika szerint a gyerek 2950 grammos és 47 centi.
Az ultrahang szerint kedden este 2580 grammos volt és normál hosszú... De ugye az ultrahang +-1 kg-t(!!) tud tévedni, szóval erre nem adok. De a képen amilyen kövér pofázmánya van, inkább arra kerestem rá hogy ebből mit lehet leszűrni, és találtam is egy jó kis írást, mely szerint a cheek-to-cheek diameter sokkal jobb meghatározója a magzati testsúlynak mint a hagyományos combcsont meg haskörfogatmérésből álló statisztikai alapú tippelgetés...
és ráadásul ha nagy ez az index, akkor elég nagy a valószínűsége a császármetszésnek is... Ezt nem tudom hogy mondtam-e, de valahogy úgy érzem hogy egy elhúzódó fájdalmas vajúdásom lesz, aminek a végén császár figyel. Szóval hogy szívás a köbön. De inkább így állok neki, aztán minden pozitív meglepi lesz ami mégsem így alakul...
Amúgy még mindig nagyon fent van a gyerek, pl már nem nagyon tudok ülni, annyira kiékelte a lábaival a jobb bordámat, hogy nem tudok behajolni már... a szívhangját is a köldököm környékén találják meg, ezért kérdezik is hogy farfekvéses? De pedig nem, csak még nem szándékozott lejebb ereszkedni. Bár még van három hete. A méhlepényem is teljesen éretlen (azaz 0. fokban érett), ez nagyon jó, meg is dícsértek. Ez is azt jelenti hogy nem mostanában fogok szülni.
Holnap megyünk újra NST-re, meg elbúcsúzni G-től, mert egy hétre elmegy síelni. Átad addigis egy másik dokinak. Meg majd holnap kiderül hogy mikor kellene mégis leköltözzek. Nagyon odáznám még a költözést, de már nem nagyon tehetem.
Tegnap a védőnővel is találkoztam egy utolsót, elbúcsúztunk, hogy majd hívom ha szültem... Meg lemázsált, amit szívesen elfelejtenék... 17 kiló csúszott fel... broáf. Broáf.
Megyek, eszem is egy kis fagyit bánatomban.
