Naszóval, adott volt apám bölcsője, amiben jó ötvenegypár éve még őt ringatták, és idáig elfeledve feküdt hol pincében, hol padláson. 

Mikor megtalálták apámék a sok kacat között amikor meghalt az apai nagyanyám, akkor erre az egyre tartottam igényt, és idáig úgy volt hogy majd rendbehozatom egy asztalossal, de aztán a vidéki asztalos bemondta az unalmast, így pestre hoztuk, itt meg eb vérszemet kapott, és ő csinálta meg a teljes felújítást egyes egyedül, úgyhogy rém büszke vagyok rá. 

És így lett ebből:

(itt fejjel lefelé, már átmosva, és az alsó rész leszerelve)

...ez:

Teljesen le kellett mosni, aztán lapraszerelni hogy hordozható legyen, majd elvittük ebékhez is csiszolni egy sort, majd hozzánk is légfújózni. Összeszerelni - fa csapokkal! sehol sincs szögelve -, aztán kapott két réteg faglett-et, amiket persze visszacsiszolni újra, majd két rétegben jött rá a két szín, a kevertetett világoskék és a fehér. 

Az eredetinek sötétkék-világoskék színe volt, itt csak annyiban tértünk el hogy a sötétkék festés helyett jött a fehér.

Az oldalán a három lyuk pedig még a hátralévő melót mutatja: ahogy a felső képen (a középső lyukban) is látszik, ezekben ilyen faragott "horgok" voltak, a bölcső két oldalán, ezekkel lehetett rögzíteni a kisdedet a bölcsőben (azaz lekötözni) hogy ne gurigáljon az egyik oldalából a másikba, hanem csak ringatódjon... Kitalálták ezt a szerkezetet eleink jól. Szmájli.