Elkezdődött a "na? hogy vagy? egyben még?" özön. És nekem nagyon nincs kedvem ehhez, pedig tudom hogy jó szándék, meg kedvesség meg minden, de valahogy nem megy se a telefont felvenni, se email-re válaszolni, úgyhogy szégyen, nem szégyen, nem veszem fel és nem válaszolok.

Majd mindenki mindent meg fog tudni, vagyok olyan hülye hogy már megszerveztem hogy hogy fogok blogolni a kórházból, meg mobilinternet, meg minden, de most valahogy szeretnék még megmaradni magamnak, magammal, egyedül. 

Haha, egyedül. Milyen ironikus.