Megvagyunk, próbálUNK szopizni. Igen, jön a kismamaszleng. A többesszám azért mert Zsófinak nagyon megy/menne a dolog, viszont én csak kinézetre vagyok Holstein-fríz, gyakorlatilag iszonyúan szenvedek hogy van-e elég, mert nagyon úgy tűnik hogy nincs. Persze nem adom fel, hiszen még csak kilencedik napja művelem ezt a merőben szokatlan dolgot.

Nagyon felemelő érzés amúgy az a képesség hogy saját erőből képes vagy (lennél) táplálni (meg vigasztalni, meg komfortot nyújtani) a gyerekednek. (és persze óriási bőgés a vége ha nem megy. mármint anyuka részéről. Is.)

A "szopizni" kifejezést meg egyszerűen nem tudom mivel lehetne helyettesíteni. Így jártunk.

és már az elhülyült szülő féle becenevem is megvan: Zsófi az egyes számú Cicamókus.