Így a spárgaszezon végére rájöttem hogy én is tudok olyan finom spárgalevest csinálni mint anyu, úgyhogy két hete szinte minden nap van, hol fehér, hol zöld spárgából, volt hogy mindkettő is volt egyszerre. Mostmár a legeslegvége van a termésnek, a zöldspárgák már félig virágban, a fehéreknek meg jó felét el lehet már dobni, annyira fás, de nem adom fel, inkább két csomagból csinálok egy ehetőt, utána úgyis egy évig semmi.

A leves rém egyszerű, egy adag (fél kiló) spárgát megpucol az ember (fás részeket levágni, esetleges külső fás burkát zöldséghámozóval letisztítani), majd kb 1-2 centis darabokra vagdosni. Bele egy fazékba, felönteni vízzel (lehet egész leves, de lehet egész kevés víz is. Ízlés kérdése.) a vízbe kevés sót meg egy kevés cukrot tenni. Ízlés szerint. Viszont vigyázzunk, mert könnyen szarrá lehet főzni.
Egy másik lábasban besamelt készítünk: egy evőkanálnyi vajat megfuttatunk, majd ráöntünk egy háromnegyed-egész bögre tejben elkevert csapott-púpozott evőkanál lisztet, és addig keverjük kislángon míg elkezd besűrűsödni. Ha túl sűrű, vagy rögtön hígabbat szerettünk volna, akkor a spárga főzővizéből merünk hozzá. Ízesítjük friss őrölt szerecsendióval és egy késhegynyi cayenne borssal, beledobunk egy jó marék apróra vágott friss petrezselyemzöldet, és rottyan egyet.
Majd hozzáüntjük a petrezselymes besamelt a spárgához, elkeverjük, (esetleg ezen is lehet rottyantani még egyet) és kész is.

Azért ilyen hozzávetőleges minden adat, mert én pl nem szeretem amikor túl sok a lisztes habarás/besamel, stb. Tapétaragasztó. De ízlés kérdése, ugyanúgy mint a petrezselyemzöld. Mindenképp kell bele, de én szeretem az ízét, úgyhogy a mait pl olyan sokkal csináltam, hogy az petrezselyem leves lett egy kis spárga-betéttel.

(ha keserű lesz a kaja, az minden esetben azért van mert túl öreg már a spárga. A fiatal - azaz friss és jó - spárga esetében ez nem fordulhat elő.)

Aztán már csak egyre kell vigyázni: pisiléskor kapaszkodni, mert el lehet ájulni, olyan bűzös lesz az ember vizelete.