Keresse meg az apró érdekességet a képen:

Figyelem, aki szoptat/szoptatott, ne olvassa el. Pillanatnyi dühből írok.

Nagyon nehezen megy a fejés, alig van mit, pedig még a tőlem igen távol álló homeopátiával is segítenék kétféle golyócskával, meg iszom a keserű szoptatós teát, meg amióta megszületett nem iszom tejet, meg minden szent szar, és mégis, a maximum - amit eddig egyszer produkáltam - az 20 mili volt egy mellből. És nem ám úgy hogy csak rácuppantom a gépet és szívja, hanem nekem kell kézzel fejni a szívás mellett/ellenére.

Mostanában 10-20 mili szokott lenni egy fejésre két mellből kábé 15-20 perc alatt, de esténként még kevesebb. Már két-két és fél nap kell egy 80 mili összefejéséhez, amit oda tudok adni egy etetésre.

Szóval ma este kezdtem egy újabb üveget, hogy fejjek egy újabb adagot, sikerült 18 mili, majd az előbb nekiálltam, hogy még fejek hozzá, és kemény 15 percig gyűrtem, nyomkodtam hogy összejöjjön valamennyi, de már olyan érzésem volt hogy már csak annyi van, hogy a mellszívót moshassam újra, de le már nem csorog. De csepegett, lett plusz 5 mili. Letettem az asztalra az alját, óvatosan lepattintottam az elektromos gép részét a tetejéről, majd szerelem épp szét, aminek az a legjobb része, hogy a különböző alkatrészekből a benne maradt cseppeket még összevadászom, és még szóltam is ebnek hogy vigyázzon, nehogy meglökje az asztalt, és persze jött a kurva Murphy mert sikeresen én vertem le az egészet, és perszehogy kiömlött az egész. Az összes. Mind a huszonhárom mililiter. Énnekem meg a szívem facsarodott kis apró gombóccá össze, és bevágtam az egész szaros fejőt a mosogatóba, és sírtam, és az járt a fejemben hogy ott rohadjon meg minden kérkedő kismama, aki azon sopánkodik hogy nem bír csak 400 milit fejni/etetni egy nap, pedig a jobb napjain ment a 900 is, meg különbenis.

És itt bőgök azóta, pedig már azthittem hogy rég megbékéltem ezzel, de ezekszerint nem.

Tegnapi méretek:

56 centi

4240 gramm

Egészségügy: Megkapta az első oltásait, az egyik nem tudom mi, a másik meg a Prevenar. Két combjába szúrták, most már én is tudom milyen érzés ez, amikor önként odaadnám a szívem, hogy bökjenek abba, de ne bántsák a gyerekem. Viszont kapott beutalót a Reumatológiára mert kötött a csípője és nem egyformák a hurkák a combján, azaz csípőficam gyanú. Most még jobban örülök a textilpelusoknak. Meg kértem beutalót a Neurológiára, mert sokat "repül" amikor alszik, azaz kiterjesztett karral, nyitott ujjakkal remeg. Ezzel van hogy fel is ébreszti magát. (meg kicsit nekem gyanús a naplemente tekintete is). Nagyon remélem hogy csak én parázom rá magam a dologra, és szó sincs gondról.

Mozgás: Hason még mindig utál lenni, de néha leteszem azért, mégiscsak kéne emelnie lassan a fejét. Viszont bármit bárhova követ már a szemével, ha kell a fejét is kifordítja ezerrel. Egyre többet mosolyog, meg mondja hogy heeööö. Nagyon aranyos, hogy hogy jöttek ezek a hangok a sírás után az első kis "gőőő"-k, meg "heőőő"-k, de még csak nagyon halkan, aztán egyre hangosabban.

Enni tápszert eszik főleg, fejni fejegetek még, de egyre elkeserítőbb, alig van mit. Eszik még ezen kívül női tejet is, van két tejtestvére is, az egyik kislány egy nappal idősebb nála, a másik meg egy hónappal fiatalabb. A fiatalabbtól amit kaptunk fagyasztott korai tejet, azt a jó sárgát, az jól kiütötte a sok hormon miatt az arcát, de más baja nem volt, és szinte biztos hogy ezerszer jobb egy másik lány teje is mint a tápszer, Zsófi meg nem válogatós, úgyhogy eszik össze-vissza. szmájli. Még mindig három óránként, de ma például két és fél óránként követelte ki az evést.

Alvás viszonylag jó, bár nem tudom hol kéne lekopogni. Nappal: eszik, fentvan, bealszik kicsit, fentvan, és kezdődik elölről, este viszont, ha sikerül kilenc után valamikor elaludnia (a fél kilenctől a hajnal egyig bármikor megtörténhet), akkor csak enni nyöszörög föl (még átlag kétszer-háromszor), de szerencsére utána azonnal letehető, visszalaszik, és az igazi ébredése reggel kilenc felé van.

Jaigen, április 7-én leejtettem. Azaz a fotelba tettem, és onnan meg a nagy bömbölésben meg "fickándozásban" letúrta magát, és leesett amíg én a tápot melegítettem neki. Arccal a földön fekve találtam bőgve, de se koppanás, se utóhatásai nem voltak, csak egy közepes szívinfarktus nekem, mikor visszaértem a szobába. Úgyhogy első leesés is kipipálva.

EC: ha kell pisilnie, vagy kakilnia épp amikor a tálka fölé teszem, akkor már nem kell csak max 1,5-2 percig várni, de van hogy azonnal jön amint megvan a pozíció és mondom a ps-ps-. Ttegnap is amikor kicsomagoltam a védőnőnél, és rátettük a mérlegre, gondoltam hogy majd jól lepisili azt, és tényleg. De nem akartam/tudtam ott megpisiltetni, fene tudja mit szóltak volna hozzá. Úgyszintén anyám elől is titkolhatom, ő se támogatja. Mindegy, nem érdekel, a lényeg hogy örülés van ha sikerül a tálkába, és várom hogy jöjjön a melegebb idő hogy ne kelljen annyit öltöztetni.

Igazából nem tudom hogy mit "kéne" már csinálnia, meg mit nem, úgyhogy asszem ennyi most.

és egy pár kép.

2 hónapos lett 19-én, de lusta dög vagyok (vagy van egy csecsemőm?), és nem sikerül időben megírni a posztot. Őrület. Asszem ezt hogy "őrület", ezt innentől bármikor hozzá lehet tenni, mert annyira hihetetlenül gyorsan telik az idő, tényleg.

Majd lesz képes, hosszabb bejegyzés, de mostanra tömören csak annyit: már elhangzott az én(!) szájamból hogy mikor lesz kistesója... mert ennyire cuki. 

Még akkor is amikor bömböldézik.

Biztos ismeri mindenki azt a viccet hogy miért hány a skót csukott fogsorral? Hogy bent maradjon a sűreje.

Nos Zsófi is hasonlóan reciklál, mert amikor a madaras teszkóba beértünk tegnap, rögtön az elején bukott egyet a hordozójának a vállpántjára, majd egész végig nyalogatta: