Höhö, emlékszik még valaki erre? Négy nappal a gyerek születése előtt lett kész az utolsó négyzet, még ugye vidéken, anyáméknál, tévé előtti horkgolás. Már anyám is türelmetlen volt, hogy tényleg fejezzem már be, mindjárt itt a gyerek. Illetve amikor meg attól félt hogy túlhordom, akkor meg hogy "fejezzem már be, mert biztos azért nem jön ki a gyerek, mert várja hogy mikor készül el".

Nos, perszehogy az lett amit jósoltam, zacskóban a szekrény aljába vágva. Aztán tegnap a kezembe akadt amikor a _kisruhákat szortíroztam_ (!), ugyanis már lett egy tele ikás szatyornyi a kinőtt piciruhákból. 

(egy pillanatra ismét álljunk le elmerengni az ezerszer elcsépelt közhelyen: rohan az idő)

Szóval a kezembe akadt, és mostanában az én drága egyszem kislányom (úú, ezt asszem először írom le) igen aranyosan elvan, hol nézelődik, hol játszik, hol alszik egész sokat, és támadt egy merész ötletem. Csak előveszem, csak be kéne fejezni már a feneessenbele.

Úgyhogy elővettem, és most varrogatom össze. Elég fos meló, azt meg kell hagyni. Sokkal macerásabb mint horgolni, cserébe sokkal gyorsabb. 

látom mindenki kiakadt a rózsaszín outfit-en, pedig szerintem poén. Mindegy, úgy is a kedvencem rajta ez a zöld csíkos napozó. De nehogymár ne vegyek meg egy szamócás minifürdőruhát, amikor annyira várom a nyári balatonozásokat amúgy is, most meg főleg, hogy lesz kinek megmutatni, kivel megosztani az élményt. Meg különben is az agyam helyén úgyis vattacukor van most. 

Amúgy nagyon megy a nyomás hogy adjak rá nyakláncot, meg lövessük be a fülét fülbevalóval, de totál utálom, úgyhogy ez egy darabig biztos nem lesz, leginkább addig amíg a haja meg nem nő, mert addig tartom idétlennek a fülbevalót amíg ilyen kis kopinger.

in other news, tegnap polcot fúrtunk a nappaliba a tévé fölé egy "túl éhes és túl ámos vagyok hogy egyek és hogy aludjak" bömböldével fűszerezve. Aztán mikor csillapítottuk mindenkinek az éhségét, Zsófit letettük aludni, megnéztük a Bolt-ot, és ismét elcsodálkoztam hogy milyen kreatívak az amerikaiak, hogy képesek a százhuszadik filmet is elkészíteni a "te egy egyéniség vagy, saját magad hőse"+ országimázs roadmovie vonalon. (meg hogy az imdb-n amerikaiak pontoznak)

Ha eddig valakinek kérdése támadt volna hogy miért jó egy lány gyermeknek életet adni, itt van egy kép, a mondanivalóval tömören:

(kérem megfigyelni a megilletődött modellünk bal oldali láb ujjait. szmájliszmájli)

Sose volt hajasbabám, én az a macis típusú gyerek voltam, meg volt egy játék-nyuszi családom, de ma reggel megértettem hogy mit érezhettek az öltöztetős-babázós lányok. 

Tegnap estünk be a tecsóba, és ott ájuldoztam egy sort az iszonyú cuki miniruhák előtt, belülről sikítozva hogy nem vihetem haza mind. Sosem gondoltam volna.

De ki fog otthagyni egy kábé harminc centis szamócás fürdőruhát(!), derekán fodrokkal? Meg egy hozzá passzoló pöttyös, szaténmasnis hat centis peeptoe - minikalap együttest? (ami persze még így is óriási. mind a kalap mind a kiscipellő)

Akiknek ennyi nem elég, képek még.

Mai méretek:

4850gramm

57 centi.

Nem sieti el a kisasszony, pedig meg mertem volna esküdni hogy legalább hatvanvalahány centi, olyan hosszúnak tűnik néha. De az az igazi döbbenet, hogy ekkora gyereket még mindig meg lehet szülni... jóég...

Ma voltunk a három hónapos oltásán, kis hős volt, sírt mint a fene, de most itt pihenget a takarón mellettem. Mert megérdemli. Mert mindent megérdemel, mert imádom, és fantasztikus nézni ahogy nyílik meg napról napra, ahogy jönnek elő az apró újdonságok a tudományából, hogy milyen kis egyéniség, saját személyiséggel... és hihetetlen gyorsan rohan el az idő, ő meg nő és fejlődik, és már tiszta kisóvodás... Úgy érezzük hogy a hogy az esti bömböléses időszak a vége felé közeleg, mert szignifikánsan kevesebb esti sírás van. Ez azért jó hír...

Neurológián minden oké, csípőszűrésre júni közepére kaptunk időpontot. 

Hason még mindig nem sokat van, de már nem csillapíthatatlan bőgés, hanem csak sima rosszalló bőgés az eredmény. A fejét már nagyon ügyesen tartja, múlt hét kedd délután óta. Komolyan; reggel még tartani kellett a pelenkázóról felemeléskor a fejét, délután már nem. 

Kajaügyileg tápszerezünk, mert a múltkori csúfos kudarc után a sutba vágtam a fejőt. Ezenkívül női tejet kapunk, abból szoktam átlag napi egy-két etetést adni. Egy darabig úgy tűnt hogy megnövekedett a kaja igénye, és kábé három napig elkezdett 100-130-akat enni, de most visszaállt, és újra csak 80-90-100-ak. Éppen hogy csak súroljuk a napi minimumot (500-600mili). nem értem én ezt. Gondoltam is hogy hátha lusta szívni, ezért vettem 2-es lyukú cumit, de nem, azzal is ugyanannyi... Erőltetni nem akarom, gyarapodik, pisi kaki van, jókedvű, úgyhogy amíg ez megvan, hagyom. Másnál növekedési ugrás van, nálunk növekedési mélyrepülés ezekszerin.

Alvás: jógyerek lett (le is kopogom), nagyokat alszik napközben, és este is megvan a 10-12 óra (etetésekkel). Viszont nagy gondunk van: pólyázzuk, és a pólya usermanualja szerint 12 hetesen el kellene hagyni a pólyázást, mert már ugye nagy gyerek, meg forognia kellene lassan gondolom alvás közben is, de ez a gyerek nem így gondolja. Tegnap konkrétan este addig ordított (kezemben, komfortszopival, akárhogy), amíg el nem kezdtem betekerni a pólyába, és azonnal abbahagyta. Aztán be a bölcsőbe, cumi a szájba, és fél órát elnézkél, majd elalszik a legnagyobb nyugiban. Lehet hogy a postás az anyja? mert hogy nem tőlem örökölte ezt az elalvást az biztos. Jó, a gondosan becsomagolódás imádatát esténként, azt örökölhette, mert én is szeretem, az oké.

EC: ha kell neki, és épp bili fölé tartom, azonnal csurgat, kakil. Reggelente alvás után hatalmas mennyiségeket. Ha éjjel az etetéskor is megpisiltetném, akkor előbb lenne esti szobatiszta mint nappali, az tuti. De még nyúl béla vagyok megzavarni félkómásan. Anyáméknál otthon mégiscsak bemutattuk a "tudományt", miután kétszer is összepisilte magát tisztábatevéskor anyu előtt, mert túl lassúak voltunk (jajjhagynézzem még ezt a kis pucérkislányt), úgyhogy elmondtam hogy ez van, ha felkel, és felkínáljuk neki a bilit, akkor abba pisil, ha csak a pelenkázóalátétet, és az új pelust, akkor abba. miért is ne tenném akkor a bili fölé. Anyám berzenkedett egy sort, aztán mikor harmadszor is látta a saját szemével hogy nem ostorral fenyegetem a gyereket hogy azonnal legyen szobatiszta, hanem felkínálom-elfogadja dolog van, hát ő is elfogadta, és onnantól büszkén hirdette minden rokonnak.

És hogy egy kis dicsekvés is legyen: ma amíg vártunk a sorunkra a gyerekdokinál, le kellett vetkőztetni a súly és hosszméréshez, és mivel a múltkor is összepisilte a mérleget, inkább nem kockáztattam, és odavittem a mosdóhoz, és perszehogy belepisilt. A másik anyuka meg csak lesett, a védőnő meg: "ez egy ilyen új dolog. De ettől nem lesz hamarabb szobatiszta" mondta lefitymálóan. Én meg mondtam neki hogy nem is az a célom, csak hogy ne pisilje le a mérleget.

naés a tudományok: értelmesen néz, szemmel kommunikál, gagyog - már egészen mássalhangzósan, nyálbuborékot berregtet, teliszájjal nevet - igaz, még hangtalanul, amúgy csak kontrázva "nevet". Imádja ha az ember ölében "ülhet" és egyáltalán, azt a perspektívát.  

És akkor a képek garmada. Van kommentelési lehetőség a képeknél is.

Az van, hogy az ember néha enne sütit, de se kedve nekiállni, se ideje kivárni míg elkészül, se affinitása utána konyhát rendberakni. Nos ez a recept az ultimate solution a hipp-hopp desszertre...

Hozzávalók: 

1 bögre. 

Ebbe beleteszünk 4 evőkanál lisztet, 4 ek cukrot, 1 ek holland kakaóport, 2 ek reszelt (vagy apróra tört csokit), 3 ek tejet, 2 ek olajat és egy tojást. 

Alaposan összekeverjük, majd be a mikróba 1000 watton 3 percre, és KÉSZ!

A receptet itt olvastam először,  és be kell valljam, hogy a fenti képen látható süti azért ilyen ronda és száraz, mert nem volt otthon csoki és csokiszirupot tettem bele helyette, úgyhogy teljesen máshogy viselkedett, mint rendes csokival. Azzal sokkal finomabb! Meg hát lehet látni hogy nem kevertem el rendesen. 

Ofkorz, ahány személy, annyi bögre. 

Tejszínhabbal vagy vaníliafagyival remek!