Adatok: hosszat most állva mértem le ahogy az asztal mellett somfordált, és úgy 70 centi. pedig most vettem neki 86-os rugdalózót..., súlyra meg kb 7800g

Alvás: Éjjel kb 11-12 óra két-három gyors etetéssel. Kicsit később fekszik le, akkor van hogy tovább alszik. Volt a hónapban egy-két ünnepnap, amikor féltíz, tíz felé keltünk, ezt nagyon nagy örömmel fogadtam, és bátorítottam a további hasonlókra.  

Nappal kábé háromszor alszik, de volt hogy kétszer, az főleg ha későn kel fel. Ha 9-kor kel, akkor egy 11-1-ig, és egy 15-17-ig tartó két intervallum az amikor alszik egy óra-másfél óra- két óra mennyiségeket, de ilyenkor este vagy elmegyünk itthonról és tud aludni a kocsiban, vagy iszonyú nyavajgós hét órától. Ha 10 felé kel fel, akkor 12-től és 4-5-től alszik.

Evés: tápszer. Leváltottam a HA Startot Similacra, az jó meg minden, sőt vettem Similac Gain-t is, ráfér a gyerekre. A nappali tápjait szoktam dúsítani instant rizspehellyel. Este meg Milupa Gute Nacht, vagy Beba éjszakai tápszer.

Szereti még a HIPP őszibarack alma teljes kiőrlésű rizzsel-t, meg a nestlé banános rizspépjét. Ennyit arról hogy majd én főzök neki. De komolyan, semmi értelme, amikor ezekből is egy-egy kanállal eszik csak. Eddig csak egyszer volt hogy egy egész bébiételt megevett volna, általában egyharmad vagy maximum fél bébiételnyit eszik.

Bezzeg a háztartási keksz meg a buláta... ezek bármikor bármennyi jöhet. Sőt, vaníliás krémtúróval is megkínáltam, bezzeg ott ment a tátogatás... 

Nagymozgás: teljesen stabilan járkál támaszkodva, és kapaszkodás nélkül is stabilan áll már. Sőt eddig kétszer voltam szemtanúja egy-egy véletlen lépésnek is kapaszkodás nélkül. Az új dolog a rugózás. Rugózás állva, rugózás négykézláb, rugózás térdelve, bárhogy, és őrült tempóban, leginkább jókedvének kimutatására. Lépcsőt mászik tesóméknál, akadályokon keresztül verekszi magát, a térdfelhúzós átkapaszkodással. Állásból szépen mentve ülésbe huppan le, ez üdítő látvány a régebbi krupliszsákként való hátrafelé elterüléssel szemben.

Finommozgás: csippentés már egész apró kenyérmorzsát, főtt répadarabkát, de még búzaszemet is. Montessori jellegű toronyról karikát le, meg visszatesz, könyvet lapoz.

Fog: még mindig hat. nem tudom hogy az alsó kettesek hogyhogy nem bújnak elő, elvileg azoknak kellett volna jönnie közvetlen az egyesek után, de semmi.

Eü: Az egész családon - incl. tesómék Bercistül - végigment a hányósfosós vírus - unokatesóm szerint nemes egyszerűséggel a rota -, de Zsófit eddig hálistennek elkerülte. Cserébe most olyan mértékű megfázás váltotta fel, hogy csak úgy dől a takony az orrából, illetve most az ambroxol hatására a garatába dőlhet a takony, úgyhogy köhög szegény sokat.

Ezenkívül ugye voltunk kétszer az ügyeleten, egyszer a csengettyűs sztori, egyszer meg éjjel valamiért nagyon sírt, csillapíthatatlanul több mint fél órája, aztán ügyeleten se tudtak mit mondani, csak hogy fájdalomcsillapító nurofen, aztán ha folytatja akkor másnap menjünk a gyerekdokihoz, de nem folytatta, szóval valami fájhatott neki, de szerencsére elmúlt.

Beszéd: első szava a nem-nem-nem lesz, ez már tuti, ezt videón is elkaptuk félig, de már kezdi érteni a saját nevét is, meg szerintem egy pár szót is, tuti. 

EC: bevallom hősiesen, ebben a hónapban nem volt se textilpelenka, se biliztetés. győzött a réteges öltöztetés, meg a napi háromszori kaki. (ráadásul valahol a lakásBAN elhagytuk a bilijét, és nem találjuk.. ???)

Hordozás: megvarrattam a háti hordozós kabátomat, úgyhogy hátihordozás. szuper, mert lehet rétegesen öltözni, és jó tudni hogy melegben van.

Babajelek: nem épp azt kezdte el mutogatni amit terveztem hogy fog, hiszen mindig mutatom (alap jelek), hanem a "pacsi" (olyan "high-five"-osan magasbatartott kézzel). Ez bezzeg nagyon megy. Ha mondjuk, azonnal vigyorogva tartja a kezét, de a legcukibb amikor játszik, majd hirtelen felém fordul, és feltartja a kezét egy kisebb "hé, te!" horkantás kíséretében hogy most akkor azonnal adjak neki pacsit.

Egyéb: a hónap híre a kis depis hullámvölgyem volt, meg hogy hogy fogalmazzam meg azt hogy ez a gyerek egy tündér, egy aranymazsolaszem, meg cukorfalat igazából, csak néha mégis nehéz, de szerencsére van akinek jobban megy az érzékletes fogalmazás.

És a hónap képekben.

már ugyan vége és csak egy dolgozós szombat jön, de ez a másik dolog ami kikészít: egyedül maradni egész napra a gyerekkel.

a forgatókönyv egyébként általában az hogy éjjel kb 70% százalékban kelek a gyerekhez, ezt bevállalom, nem para, amiket eb vállal be, az ajándék, bár mostanában a gyerek rigolyái miatt inkább felkelek én, csak hogy tuti megegye az adagját / ne keljen fel / időben megkapja, stb. Aztán ugye napközben az enyém, majd ha eb hazajön úgy hat felé, akkor közösen elmegyünk ügyeket intézni, vásárolni, etc, ezt már a gyerek is megszokta, sőt várja, ezek az esti alvásai kocsi nélkül nem is mennek már. Aztán hét-félnyolctól ebé a terep, ő fürdeti és teszi le 9-fél10 felé lefeküdni.

Most az volt hogy becsúszott ebnek egy céges bowling, egy hányósfosós betegség, egy kétnapos prága és egy céges karácsonyi buli, mindez másfél hétbe sűrítve, úgy, hogy előtte nem is igazán maradtam itthon még végig egyedül a gyerekkel, úgyhogy kellőképp bepánikoltam, és megjártam a lónak azt a bizonyos túloldalát.

Ugyanis amikor még én is éltem a gyermektelen nagyvilági úrilányok életét a korporét falak között, akkor kábé kinéztük azt a kolléganőt aki ötkor kiejtette a tollat a kezéből mert rohant a gyerekér' a bölcsibe', szántuk azt a kollégát aki a céges ivászatról hétkor elrohant hogy hazaértjen fürdetésre, és megvetettük azt a feleséget aki szóvátette hogy "mármegint céges rendezvény lesz? muszáj menned drágám?". Hogy hogy lehet ilyen kicsinyes és pitiáner, hogy a szerencsétlen férjéből papucsállatkát gyárt és nem engedi el ide meg oda.

Aztán itt vagyok, és legszívesebben papucsállatkát gyártanék, csak ne menjen, csak maradjon, jöjjön haza, segítsen, váltson le két órára.

ezek nélkül a napi két órás kis esti szüneteim nélkül egybefolynak a napok, elém tornyosulnak, idétlen időkig, és már hallom is a az I've got you babe-et előre, és újra meg újra. Tél, depresszió és zsupsz! máris maga alá temet az egész mint egy lavina,

(...és tudom, kussoljak, van akinek férje sincs.)