csak hogy legyen phnb-nek is mit olvasnia, nem csak játék és mese...

szóval tegnap reggel Zsófi már lázasan ébredt, 38,6, mentünk is dokinénihez, de mivel egyéb más jel nem volt, nurofen, és két nap múlva újramuti. Ma hajnal kettőkor viszont arra ébredtünk hogy sír, és tüzel a homloka, 40,2, azonnal ügyeletet telefonáltam, de ők is csak a hűtőfürdőt mondták, meg másnap telefonáljunk, szóval háromkor nekiálltunk fürdetni, a remegős reszketős kis lázcsomót, közben lázmérés fenékben, lázcsillapító kúp a fenékbe, ezeket nagyon nem szívlelte, annyira behergelte magát hogy még ki is hányta az előtte belerimánkodott kis tápszert is.

Szerencsére lejjebb ment a láza, de ma reggel is melegen ébredt, illetve napközben is volt 39,1-es láza, úgyhogy dokinéni mondta is hogy holnap menjünk hozzá ha nem csökken még mindig a láz, jön az antibiotikum.

...tegnap amikor a legfélelmetesebb nagy ordítozás volt a fürdőszobában, akkor tettem azt a felfedezést hogy a kötődő nevelés ez csak a mai társadalmunk luxusa.

Mert tudtam hogy ez csak mondjuk egy fogzási láz, vagy egy háromnapos láz, és vége lesz, és még csak a nurofen-cebionos résznél tartunk, ha gond van, három kórház van öt perc távolságban, mégis azthittem hogy a szívem szakad meg hogy szenvedni látom, hogy elgyüngül és fátyolos a szeme a láztól és remeg. De régen, jött egy kanyaró/torokgyík, akármi, és simán elvihette a gyereket. vagy a gyerekeket. csak úgy.

és ebbe beleőrültek volna ha nagyon kötődnek.