tegnap délben kórházból eljöttünk, anyáméknál dekkoltunk délután, majd estére hazaértünk pestre. Első éjszaka letudva, Simon nagyon rendes volt, nem szirénázta végig az estét.

Most is itt van a sarkon a szülés utáni depresszió, tegnap simán végigbőgtem volna a napot, de erős leszek, és most próbálok nem belesüppedni, elhagyni magam. Az amúgy a baj, hogy "a születés a vég kezdete". Szóval hogy rettenetesen elmúlás érzésem van már megint. A kezdet ugyanaz mint a vég, stb. nem is folytatom.

és már RETTENETESEN hiányzik Zsófi, akit ma hoznak eb szülei délután haza. Ez a másik fő bőgésforrásom. Majd elmúlik amikor újra rosszalkodik itthon, gondolom. szmájli.