ez a lényeg. A folyamatoknak nem csak a japán autógyárakban kell olajozottan működniük, hanem itt is. Sőt, itt fontosabb is, hiszen az én elmeállapotom a tét.

Ha minden oké, akkor sikerül pont egy minimális elcsúsztatással foglalkozni mind a két gyerekkel, és akkor utána marad az embernek sajátmagának egy kis szusszanásnyi ideje. De ehhez talán pont duplaannyi melóval kell a tervet kidolgozni mint egy egész Honda gyárra vonatkozóan.

és persze automatizálni amit csak lehet. Pl a kisdedet önetetőre teszem (kitámasztom a cumisüvegét textilpelenkákkal), és így szimultán tudok fejni miközben önetet.

Ma még tovább gondoltam, és még a tea, sima (tápszerhez való) és nekem-levesnek való forró vizet is egyszerre tettem fel, miközben Simi etette magát, én meg fejtem. Egész büszke voltam leleményességemre, és főleg arra a tényre, hogy Zsófi meg már az igazak délutáni álmát aludta, miután sikerült egy jót játszania délelőtt Barnussal, majd délben egy majdnem egész órányit meg játszótereztünk, aztán haza, megebédeltettem, kakilt egy nagyot, és álmosan bedőlt az ágyba.*

Most meg szimultán blogot írok, eszek, filmet nézek és mosok, a két gyerek meg alszik. Az ilyen napokat szeretem.

*:(sose gondoltam volna hogy _tényleg_ ennyire jó érzés tudni hogy az ember gyereke jót játszott a friss levegőn, jót evett és jót kakilt, és most meg épp jót alszik)