akartam írni Az Elbaszott Napról, de annyira fos volt, és hosszú hogy nem tudom hogy pazaroljak-e rá karaktereket egyáltalán.

a lényeg tömören (ha-ha): csütörtökön reggel mentünk (már ez is nagy szó ugye, elindulni két gyerekkel) fogorvoshoz, dokikonzultációra, ahol kiderült hogy a kurvajó fogaimat vagy kihúzzák és kapok koronát meg hidat (bazmeg mint egy államapítás), vagy kipotyognak maguktól. Ja, és persze fizessek, úgy egy jó állapotú zöldségesMerci árát.

Merthogy hiába szépek-a-fogaid-Laci, az összes csont elsorvadt, és persze hol?? elöl, alul is és felül is, úgyhogy szép fogak, viszlát, ősz van, hullás.

mondom én hogy patentos protézist lesz itt a megoldás...

aztán meg a rosszfej dokinéni direkt elhúzta a megbeszélést, mert pikkel a jófej doktornénire, úgyhogy lekéstük az utána következő, már jóelőre lebeszélt, kézműves foglalkozást, ahol ugyan Zsófi a célcsoport, de úgy készültem már rá én is a térd-szobafogság miatt, mint a megváltás.

szóval azt lekéstük, úgyhogy félig bőgve végigdühöngtem az utat amíg eb elvonszolt gatyát venni nekem (ez a projekt Simi születése óta húzódott), hogy én csak olyan helyre jutok el ahol nekem szar, vagy szart mondanak, ÉS MÉG fizessek is érte. meg hogy már csak a decathlon férfirészéről öltözöm, ennyire lúzer és smucig vagyok, erre jön a fasza pénzköltési lehetőség, de nem ám valami jó kis kényeztetés

gatyaboltban persze csak egy darab fekete volt, az is bokánál kalimpál, de már leszarom, játszótérre jó lesz.

Haza, postaládánál nem tudom becsukni, majd szimplán csak beletörik a zárba, majd Zsófi is alakít egyet a lakásajtó előtt ("nem megyek be" meg hasonlók), Simi meg ordít amitől az utolsó utáni apróvékony cérna is elpattan... és csak járkálok bőgve a lakásban mint egy ketrecbe zárt vad, és nem tudom mit csináljak, aztán rájövök: el innen, most azonnal, mielőtt kárt teszek valamiben.

megvilágosodok: úszni!

összedobálom a papucsot, fürdőruhát, törölközőt, majd én balra el*, elvágtatok a Puccos Fitnesszig, csak hogy ott jöjjek rá a fizetéskor hogy nem aktiváltam az új kártyámat, egy havi bérletre meg nincs kessem, úgyhogy mehettem el egy automatáig.

Azthiszem nem kell elmesélnem hogy milyen lelkiállapotba kerültem mikor kiderült hogy az nem működik... erősen kellett magam visszafogjam hogy ne káromkodjak bőgve telitorokból mint egy Tourettes...  tovább vánszorogtam a másikig, ott kivettem pénzt, biztos-ami-biztos alapon, és itt meg nagyon erősen kellett arra gondoljak hogy nehogy felvágtassak a csendes lakásba, és hagyjam a francba az egészet, mert ÚGYIS csak sznob picsákkal lesz tele a hely, és ÚGYIS kinéznek engem onnan, és ÚGYSE tudok majd úszni, és különbenis, mit akarok még, nem elég jel ez hogy nem tudtam fizetni, utána meg még az automata se volt jó??

De akkor eszembejutott hogy ha most nem megyek el valami mást csinálni mint a lakásban levés, akkor tényleg bekattanok, úgyhogy nekiindultam ilyen jó kis baszd-meg-a-létrát-nyuszika hangulattal újra a Puccos Fitnessbe. Fizettem, bementem, majd az öltözőbe lépve mellbevágott a Sztereotípia három csaj képében: a szolis vékony fitnesszlédik épp az egyikük Thaiföldi nyaralását vesézték ki: "voltunk travi-előadáson is, de az mind semmi ahhoz képes hogy volt az egyik ilyen helyen egy nő, aki élő madarat dugott a pinájába, és forgott kettőt, majd az kirepült". esküszöm. de ez már komikus volt, és igazából innentől már minden egyre jobbra fordult, mert ugyan kiderült hogy hirtelen felindulásból nem megyünk uszodába (1: két hete szőrtelenítettem, 2: a fehérneműim is "játszótér kompatibilisek" max), de úsztam háromnegyed órát; elcsodálkoztam magamon hogy 10 év nem úszás után is milyen jól megy még, sőt még a hátúszást se felejtettem el, pedig mikor elrugaszkodtam háton, akkor hirtelen azt se tudtam hogy hogy is kéne csinálni. Sok nyugger volt, úgyhogy úgy éreztem magam mint valami élsportoló, és egy levegővel elúsztam víz alatt a medence feléig. Igaz ez nem nagy valami, lévén ez egy kacsaúsztató (25m), de lelkivilágnak, meg a jelenlegi fizikumomnak tökéletesen elég. Aztán szauna is, ahol meg már úgy feloldódtam, hogy szóba elegyedtem az ott tartózkodó fantasztikusan anti-sztereotípia emberekkel: közvetlen, hétköznapi idősebb emberek, kövér lány, fiatal srác.

Aztán hazamentem, és mivel egész nap nem ettem, épp ültem volna le enni, és ekkor Simi rákezdett az ordításra, és rájöttem hogy ez az uszodás felfrissülés ez kábé annyi, mint egy csepp víz, egy dézsa kiszáradt jukkának; Sehol a türelem, amit annyira áhítottam.

még kimentünk tesómékhoz is, de ott meg most Berci meg Zsófi ölik egymást, Simi meg ordított ott is, úgyhogy ott meg megállapítottuk hogy legközelebb valami demilitarizált zónában találkozunk csak, így nincs értelme kimennünk már többet.

ismét haza, ott meg erősen reménykedtünk hogy az egész napos üvöltés után gyorsan elalszik Simi, erre rúgott még belénk jónagyot: 11-ig sikítozós üvöltés (rossz anyának levés, szobából kivonulás, szemforgatás, lelencbe adás gondolás).

én persze már 10-kor hullafáradt voltam az úszástól (v.ö.: nem szokta a cigparaszt a szántást), dehát ez ugye kit érdekel.

*: eb meg jobbra, mert elvitte Zsófit játszótérre, Simi a hasárakötve. Egyébként ő volt a nap hőse, az már tutihótziher.

-----------------

...és mióta leírtam hogy 1: Simi jól eszik: felére zuhant vissza a fogyasztása, 2: milyen jógyerek napközben: állandóan sír, 3: este milyen sokat alszik: most épp hajnal 2 van, és Simike négyórázik...

nem is tudom hogy mit merjek leírni ezekután