természetesen - ahogy ez lenni szokott -, kialudtam magam, és egész jó napok jöttek, rendes gyerekek, sok evés (ez ünnep számba megy), sok alvás, meg eb is sokat segített.

apróságok: megvolt Zsófi esedékes endokrin felülvizsgálata. Tavaly volt az első ugye, és a csontjai alapján úgy tűnt hogy lemaradt, és 9 hós csontkora volt egy évesen. Most mentünk megint:

most nem lett túl jó a kép, de látszik hogy megjelent egy másik csontocska is, meg a lényeg a doki szerint hogy igaz hogy nem nőtt egy centit se az elmúlt fél évben (85 centi), de nagyobb lett a súlya, és a csontok is arányosak: 2 évesnek felelnek meg, úgyhogy elbúcsúztunk.

Aztán voltunk Simivel csípőszűrésen is, csípője rendben, de mondta hogy csináljak terpesz pelust otthon a moshatómba, és használja azt, illetve beutalt gyógytornára, mert rettenet mód feszes, meg féloldalas a gyerek. Másnap mentünk is, és még most azért keresek dévényest is, biztos-ami-biztos alapon.

Simi visítva bömböl, Zsófi meg dvd-t néz már második órája. kurvajó. kurvára elegem van.

én vagyok a hülye hogy azthittem hogy ez menni fog. nem megy. nem tudok se a kicsivel se a naggyal mit kezdeni. legszívesebben fognám magam és rácsapnál a lakásajtót a visongóra.

----------------

ezt írtam kb három napja. itt figyel draftban. nem jobb egy fokkal sem, pedig most csend van. az univerzum összes szivatása rajtam/rajtunk csapódik le.

kórház, síelés, betegségek, nagyszülők, fogaim, egészségem, anyagiak stb.

a lényeg hogy orbitálisan elegem van, és nem fogok tudni SOHA kitörni belőle.