EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

no.3.

2013. december 09. - Mirwen

naszóval az úgy volt hogy eleve három gyereket akartunk, de amikor Zsófi után Simi hamar összejött, akkor az elején nagyon sokat szoptam a kis korkülönbség miatt, tehát toltuk a dolgot. Aztán egy éve viszont nekiálltunk, nem akartam nagyon nagy korkülönbséget, mint nálunk volt pl (oké, az extrém: vagyok én, aztán rám alig két évre tesóm aztán rám 12 évre jött kistesóm), és nem jött össze. Egyre több sikertelen teszt, meg kényszerkamaty meg minden és nyár végén feladtam, hogy oké, nem jön össze, nem jön össze, különben is van már kettő, rögtön mind a két fajtából, mégis mit sír a szám. Elkezdtem a munkahelyemre is a visszajelentkezést és TERMÉSZETESEn akkor jött Murphy, meg a Sámson munkanevű egyén, aki meg akkor fityiszt mutatott és bejelentkezett, de csak azért hogy kicsit jóóól beéghessek a főnököm előtt is, akivel már épp mindent szépen letisztáztunk.

Utána, alig két héttel a pozitív teszt után, kaptam egy olyan fasza epegörcsöt hogy négy napot kórházban töltöttem, ahol meg akartak műteni, de koraterheseket sosem műtenek, úgyhogy csak infúzió, meg fájdalomcsillapítás, meg éheztetéses diéta és ígéret hogy ha második trimeszteres leszek, akkor majd már műthető leszek. 

Most lekopogom, nincs gond epémmel (nekem a terhesség erősíti fel ezt a dolgot a házidokim szerint, mert csak Simis terhességkor volt egy nagy epegörcsöm, meg most ez az egy), mármint nincs görcs, de a pár pici kő benne van, szóval ha addig nem is, de utána mindenképp műtenek, műtenének.

jaigen, és a kórházba amúgy úgy kerültem hogy ekkor már két hete folyamatosan véreztem (első jel hogy biztos nem marad meg ez sem), irány ügyelet, aki rögtön nőgyógyász ügyeletre küldött hogy ők zárjanak ki vetélést , 100%ban nem tudott kizárni semmit, de részéről nincs gond. ekkor vissza dokihoz, aki meg sebész ügyeletre tovább, ahol végre megvolt a diagnózis hogy epegörcs, de igazából senki nem tudott semmi biztosat, mert ugye véreztem is közben, 

A kórházban neveztem el Sámsonnak, mert ha túléli ezt az egész hercehurcát, akkor tényleg olyan erős mint a neve.

és innentől próbáltam nem is rákoncentrálni, hogy ne legyek én sem és a gyerek sem nyomás alatt.

amúgy úgy tűnik hogy fiú, de névre nincs ötletem, illetve ami van, az meg nem arat osztatlan sikert az itthoni kupaktanácsban. 

nov30-án lejárt a GYESem, viszont rég kellett táppénzt és hasonlókat intéznem úgyhogy ezt pl most benéztem, mert csak ma mentem el intézkedni... mert minek az ellenség, amikor saját magunkkal tudunk a legjobban kiszúrni úgyis...

A bejegyzés trackback címe:

https://mirwen.blog.hu/api/trackback/id/tr575683218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mariann49 2013.12.09. 23:27:16

Na, hat nalunk ugy van, hogy 1. lany, 2. fiu (koztuk 17 honap), es a kicsi szinten fiu, mi akkor akartuk, mikor a lanyom 5 eves volt, akkor ossze is jott, de elment 12 hetesen.
Igy aztan nagyobb lett a korkulonbseg, 9 eves volt a lanyom, mikor a kicsi szuletett.
Nekunk is sokat varatott magara, en meg epp petevezetek atfujasra mentem volna, mikor osszejott:) Viccesek ezek.
Az epem meg pont forditva viselkedett, mint a tied, terhesseg alatt mindig nyugton volt.
Vegul most mutottek novemberben.
Hat, te is esemenydus terhessegeket produkalsz! :)
süti beállítások módosítása