és megyünk a mátrába! Jippí!

persze Zsófi már betegszik épp megfele (szépmagyarul) és én is érzem hogy kezd elkapni felfázás, de nem érdekel, ha kell, halálos betegen is elvonszolom magam és majd ott kifekszem/meggyógyítom magam.

már csak azt várjuk hogy party-pooper Simon mit alakít addig.

ma volt újra Rubinka, a takinéni, egy áldás, komolyan. nem is tudom mire mennénk nélküle. Pedig mindig berzenkedem minden csütörtök este mostanában, mert azért az én részemet is meg kell csinálni és egyre nehezebben tudok mozogni, de megéri. még úgy is hogy most egy órát feküdtem utána mert lógott a nyelvem.

ja, meg B kitalálta hogy fessük majd ki a lakást. nem nagyon, csak ahol a papok táncolnak, de ha belegondolunk, pont ott koszos a fal ahol a mi papjaink táncolnak. azaz falat firkálnak, fogdosnak. ez lehet hogy nem olyan nagy dolog másnál, de nálam még a függönymosás is olyan ritka, hogy szerintem most karácsonykor mostam először ki a lakásfelújításkor feltett függönyöket. khmmmm....

a gyerek meg mostanában állandóan csuklik, már el is felejtettem hogy ez mennyire idegesítő. az önmagától rángatózó has. brrrr. Holnap kezdem a 35. hetet, igazán kijöhetne már, koraszülött sem lenne. Bár azt megvárhatná amíg leérünk anyámékhoz a helyi kórházba, idegen helyen nem akarok szülni.

a gyerekek meg oviban, három napos koszos ruhában (mármint gatya-kabát a koszos), mert múlt héten még bírtam az iramot és minden nap kimostam a gatyáikat is és a kabátjaikat is, de most nem voltam hajlandó, úgyhogy színtiszta hajléktalan fíling. szegények :)