csütörtök-péntek-szombat kimentünk látogatóba a környékre. azaz csütörtökön utaztunk (egy megállással 8 óra), pénteken néztünk az addig google-ban és ingatlanhirdetéseken látott falvakat, városokat, környéket. Szombat meg hazaút. Vilmos volt csak velünk, nagyon jól viselte az utazásokat, napközben aluszkált, evett, stb, oké, cserébe éjszaka műsorozott, dehát valamit valamiért.
Jó kis környék, sokszor felsóhajtottunk hogy bárcsak itt lakhatnánk, aztán összenéztünk, elröhögtük magunkat hogy baszki, itt is fogunk! Ez végig visszatérő téma volt hogy ezt nem tudjuk felfogni na...
nagyon szép környék, meglepően sokoldalú. Jobb felső saroknál már tiszta alpok. nemhiába hívják azt a részt Fränkische Schweiz-nek (http://en.wikipedia.org/wiki/Franconian_Switzerland). a másik fele (bal alsó sarok) meg tiszta dunántúl fíling.
Városokról benyomás: Nürnberg nagyváros, Erlangen és Fürth szintén, bevándorlókkal meg mindennel együtt. Forchheim és Herzogenaurach az az élhető kisváros, ami még pont elég kicsi hogy szép legyen , de pont elég nagy hogy már rendes infrastruktúra is, a többi meg falu.
Kedvencünk Forchheim (http://en.wikipedia.org/wiki/Forchheim), és továbbra is a barátnőm által shoebox-nak csúfolt valóban shoebox házsor. Élőben is megkerestük rögtön első este és visszahőköltünk hogy milyen agyatlanul egymásra vannak építve, de aztán a másnapi körutazásnál láttuk meg hogy ez a normális _mindenhol_. A legkisebb faluban is egymás nyakán vannak a házak mintha nem férnének el a sok legelő között, vagy helyhiány lenne, vagy gőzöm sincs miért. a másik meg hogy inkább nagyobb házak vannak és azokban laknak többen. Komolyan az az érzésem volt mintha fáznának. Ott a temérdek hely, de nem, egymás szájában laknak. a legkisebb faluszerű házcsoportosulásnál is.
nincsenek üres óvodai helyek, nagy szívás lesz ezen a téren, de mindegy, valamit kitalálunk. Gyerekeknek 2,5 hét van hátra
most már nagyon várjuk hogy végre a liaison felvegye velünk a kapcsolatot mert nélküle nem tudunk továbblépni.
