nagyon jó pszichikai gát ez a műtét, ha más nem is, mert nem merek enni most szinte semmit. Zsírosat és/vagy cukrosat azért mert attól rosszul lehet lenni és hányni is szoktak, nem merem megkockáztatni, darabosat meg aprómagvasat meg a varratok és duzzanatok miatt nem, hogy nehogy beakadjon/megakadjon valahol. Úgyhogy hazaérkezés után szinte csak a sima joghurt meg a Garabonciás aludttej volt az ami ment, ezért pár nap után sikerült ugyanolyat kakilnom mint az "anyatejes" Vilmos (amikor ugye csak tejtermék kerül az emésztőrendszerbe). Önöknek is jóétvágyat!

De azóta találtam már mást is amit lehet turmixolni és nem gusztustalan. Zsiradékmentes krumplipüré, vagy vízben főtt karfiol leturmixolva borssal+szerecsendióval, vagy főztem májat és azt leturmixoltam majorannával, húsleveslével. Vagy üres húsleves, vagy tojásleves, de csináltam miso levest is, meg tonhalkrémet is (tonhalkonzerv (vizes) meg egy főtt tojás kevés light majonézzel leturmixolva, isteni amúgy). Meg csináltam zellerkrémlevest (üres alaplé+főtt zeller) meg sütőtökkrémlevest is.

A kedvenc nasim a light mackó sajt (tudom, láttam a horrort) umeboshi-val. Egy háromszög meg egy kisgömböc. Isteni.

édeset nem is kívánom, ez jó, de van ahol visszaüt. Jó hogy nem kívánom a lájt, édes joghurtitalokat, de rossz, mert a fehérjeport se eszem meg, pedig azt kéne...

innivalónak teát készítek cukor és citrom nélkül (csipkebogyó és tsai) és a tömény folyékony vitaminomat abba csorgatom bele, így legalább azt is meg tudom inni. Az italom egy decathlonos kulacsban van hogy mindig tudjam vinni magammal, ugye mert nem tudok egyszerre sokat inni, hanem kicsit kell sűrűn. Nagyon nehéz ezt betartanom, nagyon nem vagyok amúgy sem jó ivó.

A rettenetesen fájós varratszedés után azért még a hegekből kioperáltam damilokat meg sebvarró cérnát (négy sebből...) úgyhogy asszem most már tényleg nincs bennem más, illetve szépen gyógyulnak a sebek. A legkisebb már hegmentes, azt kenem a keloid elleni krémmel, kettőt meg még betadinozok és kötözgetek. De már látszik hogy nem kell sokáig.

A bal alsó hegem rettenetesen fájt, ott vezették be a varrógépeket is, és bár ugyanakkora a felszíni seb, a mélyben az a nagyobb seb, ott utána izmot is varrtak. Van is egy kis behúzódás. Egy hétig meg se tudtam mozdulni haskötő nélkül, most kezd elviselhető lenni az anélküli lét. Hajolni még annyira nem esik jól (akkor tuti húzódik az a seb), meg hirtelen mozdulat se jó, főleg lefelé vagy oldalra, de amúgy oké. Ahogy anyáméknak is mondtam: magamat már ellátnám, Vili a szűk keresztmetszet, meg minden más térdmagasság alatti dolog.

Ami érdekes még: oldalra már lassan tudok fordulni alváskor, és nem halok meg a hasba nyilalló fájdalomtól, de valamiért mégsem esik jól. Valahogy az az érzésem hogy a belső szerveim összecsúsznak és a kisgyomor a naggyomorra és brrrrr és vissza kell forduljak... (fosok azért a Petersen's herniától is, na)

de amúgy megvagyok. Szédülés sincs már, rosszkedv sincs még. Egyelőre. Reméljük így marad.