hét elején még komolyan nem tudtam hogy sikerülni fog-e valami is egyáltalán abból a temérdek dologból amit beterveztünk. De úgy látszik igazából minden sikerült.

Ajtót cseréltünk, rettentő amatőr banda jött ki cserélni, panelba véső nélkül jönni mennyire amatőr már? aztán mikor a 3-4 órás munka már 8. órája ment és már csak a végső glettelős résznél tartottak, akkor nekünk menni kellett a gyerekekért, kipróbáltam a zárat hogy akkor bezárnám, erre bazmeg beesett a zárszerkezet. Ott álltunk a folyosón mind, a munkás is meg mi is, Vilmossal hogy itt a bezárt, elromlott banki trezorajtó, most akkor falat bontunk, vagy mi lesz? Én végül elmentem gyerekekért, a habzó szájú eb-et otthagytam hogy felügyeljen, mire visszaértem, már nyitva volt (szerencsére csak a kilincses nyelv csukódott be, nem tudtam már ráfordítani a sok ponton záródó reteszeket. Aztán jöttek és felxszel meg fúróval megszerelték a zárszerkezetet. WTF?!? Ebnek teljesen eldurrant ettől az agya, másfél oldal levelet írt hogy egy negyedmilliós ajtó+beszerelés nehogymár ilyen szar, amatőr legyen, azonnal javítsák, végül (már unom a sztorit, úgyhogy csak gyorsan a lényegre térek) péntek reggel jött vmi normális szaki, állapotfelmérni meg javítani meg beállítani és minden okés.

Aztán volt kerékcsere, nyári gumikat meg lemosva, bezacskózva hazahozta Eb, úgyhogy ment a teraszra.

Vilmos meg a hétre bölcsis lett (ment a régi csanás nénikhez, akikhez még annó Zsófi meg Simi járt, nagyon cukik és szerettük őket) 

Az ajtószerelés miatt én otthonmaradtam és végül Eb vitte a gyerekeket fodrászhoz, és végül este jött Á+L meg J ügynök, én kissé inaktív voltam, mert gyerekeket kellett sorban elaltani, aztán meg mood killerként beálltam a műtétemről mesélni,  meg is öltem a bulit.

és ez még csak egy nap volt.

Szerdán pakoltunk, mindent szétválasztani hogy mi marad meg mi jön. Sőt, igazából négy részre kellett mindent szortírozni: mi az ami marad velünk ez alatt a pár nap alatt, mi az ami jön velünk az ideiglenes lakásba, bőröndben, mi az ami jön ki velünk No-ba és mi az ami tuti ittmarad. Iszonyat!

10-kor le is léptem fodrászolni, hajfestés gyorsan (még mindig nem törik a vége! döbbenet!) sajna elég sötétre festette (note to self: 6.75 kurva sötét) remélem a T-Gel majd kimarja kicsit. De legalább az ősz hajszálak befedve. Aztán folytatódott a válogatás, a költöztetőktől kapott dobozokba belepakoltam az összes ruhát, ágyneműt, törölközőt, gyerekek cuccainak is a nagyját, majd gyerekekért el és elmentünk a gyerekek dokinénijéhez, hogy elköszönünk meg majd ellát starter pack-el (vigantol, stb) igazából volt mindenünk, de nem ártott volna még, de annyian voltak hogy csak besunnyogtam egy nő előtt és gyorsan átadtam dokinéninek is meg a nővérkének is a kis bonbont és már rohantam is ki mielőtt megvernek.

Este főztem egy csilisbabot és jött Csilla és beszélgettünk és búcsúztunk, majd snitt, újabb napnak vége.

Csütörtök reggel (akkor is jöttek 7-re ajtót nézni, de akkor csak nézegette, felmérte) megjöttek a költöztetők, egy teherautónyi csomagolóanyaggal (dobozok minden méretben, selyempapírok, papírok, papírpaplanok, stb) és nekiálltak MINDENT becsomagolni amit kijelöltünk neki hogy vihetők. Minden szobába jött egy srác és módszeresen mindent csomagoltak. A fotelokat! a zongorát! a bicajokat! de még a mosogatógépet is... döbbenet volt nézni. közben persze sokszor még én sem tudtam hogy mi jön, mi marad, sok sok on-the-fly kérdés volt illetve folyamatosan szemetet szedtem (vagy annak nyilvánítottam), meg én is dobozoltam. Hulla. Első nap kb 90 item-et csomagoltak, címkéztek, listáztak, szállítottak le a furgonokba, majd másnap folytatódott az egész.

de este még el kellett menni decathlonba ugye a termoszért (Vilinek az autóútra legyen forróvíz) és nyakbaakasztósért (nekem az útra az útleveleknek+boarding pass-oknak), utána meg IKEA, ahol meg vettünk pár tányért ide, meg merőkanalat (mert hülye módon azokat is elcsomagoltattam, mármint a merőkanalat, pedig volt három, tányért direkt csomagoltattam, mert azok jók) illetve két habszivacsmatracot a gyerekeknek, mert az emeleteságyukat is szétszedték, elcsomagolták és elvitték.

Este volt is nagy öröm hogy ilyen kis menekülttáborosan alszunk. 

A gyerekek amúgy totál levették hogy teljesen zizik vagyunk, ők mint a nikkelbolha, csak őrültködtek és ugráltak egész este. Vili szépítette meg az éjszakát, aki a takony miatt szinte végig fel fel sírt. a hajunk kihullott, 

Péntek reggel pakolás folytatódott, de már látszott az alagút végén a fény, kb délre végeztünk/tek is a csomagolással, Eb lelépett szervízbe a kocsin kipufogót cserélni, mire visszaért, már elkezdték a lehurcolkodást. 

Még megnéztem ahogy felvarázsolják a fullosan becsomagolt pianinot a teherautóra, majd elköszöntem tőlük és már ültem is kocsiba és Eb elvitt egy utolsó bamboo nail spa-zni, ahol végig attól féltem hogy bealszom majd. A szokásos piros helyett egy nagyon csillogós kékre beszéltek rá a lányok, amit hol megbánok, hol nem, már mindegy, a lábamon viszont most nem lakkoztattam, had pihenjen. 

Vissza, majd rohanás a nagyokért a Mókusoviba , elköszönés, majd rohanás át a kicsiért az Ágiékhoz, ott is elköszönés, meg minden, majd haza, beájulni akarás, persze a gyerekek pörögnek, Vili taknyos, ezért sír, de aztán elalvás végül...

Most meg szombat, Vili nagyon sírós, nagyok laptopon mesét néznek. Eb borjúszeletet süt nemsokára ebédre (majd csorgatom a nyálam) és délután megyünk tesómékhoz. Ott hajatmosok, mert a pakolásban végül véletlenül az összes tisztálkodószerünket elpakolták (travel size tusfürdőink vannak azért). meg Vilit is szerintem jól begyógyszerezi tesóm.