szóval azért na. Szerintem jobb most. Azt elfelejtettem ám hogy közben nekem itt súlyos D-vitamin és vashiányom lett műtétből kifolyólag, szóval az is közrejátszott az egész szarkupacra még. December legvégén elmentem vérvételre (három havonta kell az első évben) és január elején jött az eredmény, de egy darabig nem csináltam semmit, csak forwardoltam a dokimnak, aki meg ugye nem válaszolt. aztán olvastam valahol hogy a vashiány is engeriamentessé tesz , magyarul élni sincs erőd, hát nem egy jó állapot normál idegzettel sem, nemhogy így. Azóta lopom a kölkök Vigantolját - meg reménykedem valami helyi háziorvos beszerzésén -, illetve vettem Krauterblut-ot, vagymit, és iszom reggel-délben-este. Most egy hete talán. Meg gondolom a Remotiv is beütött, a lényeg hogy tényleg jobban vagyok és nem feltétlen látom gonosz, lila színű szörnynek sem egész nap Vilmost és kis sátánivadékoknak a nagyobbakat. A hely itt - izoláltságát tekintve - továbbra is szűk pokol, de már látom hogy milyen szépségesszép is ez a pokol, a maga kis fachwerk házaival, élhető léptékeivel. Hogy mennyire jó lesz itt gyereknek lenni. 

Viszont tegnap, mikor először sétáltam el egyedül a főtéri boltba este, akkor visszafelé azért mellbevágott hogy mennyire állatira nagyvárosi ember lettem, hogy mennyire hiányzik az az elcsépelt szóval "lüktetés", az élet. Tudom hogy a lehetőségek közül a legjobban döntöttünk, mert igazából Nürnberg is egy nyeszlett városka csak Budapesthez képest (Berlin, Hamburg, München és még futottakmég kategória: Köln, azok a városok amit Bp-el mérhető méretűek) és a német vidéki élet nem nekünk való, nagyon, szóval ez a városka tökéletes lesz a gyerekeknek, de azért én kicsit meghaltam most. Legalábbis nagyon irigylem Écit, aki megteheti hogy hazaugrik két hétre ha épp nincs semmi dolga és egy kicsit feltöltődhet Budapestből meg barátokból meg nyüzsgésből meg programokból.

és iszonyúan hiányzik a Balaton meg a Mátra. Hogy egy-egy órára volt tőlünk. Itt ugyanaz a lapáj van végehossza nélkül, München alatt változik a táj, szóval minimum 2,5 óra kocsiútra van az első nagyobb hegy, fürdős tó meg... nincsenek illúzióim, végülis a németek is hozzánk jártak melegben pancsolni.

Na, de amúgy jó. meg lakás rendeződik mint púpos gyerek a prés alatt, meg ovival újabb keretek lettek az élethez, stb.

az egy előre, kettő hátra helyett most egy előre, egy hátra érzés van. Végülis ez is eredmény. 

éééés most hogy ezt leírtam, egy órája bömböl Vilmos, csak mert épp cuki képet akartam keresni róla ide. Hát nem. taknyanyálaegybefolyósat kéne, meg cafatos idegpókhálószálakat amint ökörnyálként távoznak valami szebb élet reményében el innen

ez talán a legjobb példa arra hogy mi a bajom Németországgal (többek között). Ez a játszótéren a csúszda előtti homokozó, ahol akkor voltunk a múlt héten, amikor épp elment a dömper ami a friss, új homokot hozta (még a nyomait is látni a homokban). A képen látni is, gyönyörű, fehéres, homogén homok, nagyszemű, nem koszol, frissen terítve és sok. Tökéletes!

Egy dolgot nem lehet vele csinálni: homokozni. nem tapad össze, mert finom-sóder-szerűen nagyszemű, homogén és túl steril.

azért írok arról is. Például nagy nap a mai, mert a nagyok először mentek oviba. Igaz hogy csak két órára, de akkor is, haladás! Mondjuk nem tudom hogy mit kéne csináljak, mert ez egy ilyen összetákolt , elég ad hoc (és nem túl tiszta) ovi, egy volt művház termeiben/szobáiban, egyetlen egy csoport, mindegyik gyerek bevándorló, amivel nem lenne túl sok bajom, ha nem az lenne az elsődleges cél hogy németül tanuljanak meg. Így félek hogy előbb fognak tudni arabul vagy románul mint hogy ein, zwei... 

Otthon ugye mentek volna át waldorfba, itt meg Montessorit szerettem volna. De mi van ha az meg a ló túlsó oldala és ott meg azért nem lesz/lenne jó, mert túl szakadtak és káeurópaiak vagyunk? Mindegy, szerintem megpróbálni meg kéne, mert még Siminek nagyon sok ideig lesz ovi, de lehet hogy Zsófit is visszatartanám egy évet, hogy tanuljon meg oviban rendesen németül és jó lenne ha egy biztonságos és _barátságos_ környezetben lehetnének napközben, nem valami neonfényes, rideg és hideg volt irodahelyiségben... Szerintem megkérdezem majd a montessorisokat is... fene tudja. Mert igazából jó a gondozónő-gyerek arány és közel is van tényleg nagyon.

---3 nap múlva---

sikerült KÉTSZER is hülyét csinálni magamból/beégni/kurvaanyjukat nekik inkább. 

első nap két órát voltak, 10:30-ra kellett menni értük. Másnap 11:30-at mondtak, mentem, ők meg: 10:30-kor kellett volna jöjjek! de már reggel (=eb) is értetlenkedésbe fordult az egész hogy akkor mikor menjünk stb, aztán mondtam hogy írják már le akkor legyenekszívesek. Leírták, másnap 11:30, végre ok, erre ma megint lebasztak hogy miért jöttünk ilyen korán, mert ma már ebédre ottmaradhattak volna. 

A leírás szerint a héten 11:30, jövő hét ebéd után, utána lévő héten egy órával később, stb. Mert hogy itt egy hét/óra sebességgel szoktatják be a gyerekeket. Kösszép. Németül sose fognak így megtanulni. Nekem meg a hajam kihullik mire értelmes mennyiséget lesznek távol...

 ---------------

nem tudom befejezni, de már egy hete itt ez a poszt a szerkesztőben, úgyhogy most kinyomom