Különösen szeretek ilyenkor temetőbe menni, most is voltunk, igaz már szombaton. Zsófi sétált kicsit a dédszülei sírján, meg gyertyát gyújtottunk unokatesómnál. És igenis jó dolog utána egy adag sült gesztenyét enni, meg hangosan nevetni a különböző anekdotán.

Én legalábbis azt szeretném ha a leszármazottaim ugyanígy élveznék az évi egy sétálós megemlékezősdit, és poénnak tartanák, és megtisztelnének hogy bevonnak a nevetésbe, és utána esznek egy adag törökmézet.

Még talán jobb is lenne ez, mintha az eredeti tervem lépne életbe: az Aranyemberes temetés: hamvasztás, utána egy gödörbe a kertbe a hamV, majd ültetni fölé egy rózsabokrot/fát.

Mondjuk az ültetős verziónak az az előnye hogy nem ragasztgatnak 25 évenként cetlit a fa oldalára hogy "kedves bérlő, hamarosan lejár a bérleti díj", mint ahogy most sok helyen láttam a matricát a sírköveken.

nehezen megy már minden. a székről/ágyból való felkelés, a lehajolás, stb. Ez utóbbi miatt kialakult egy zóna a föld és attól 40 centire lévő sávban ami van, az ott marad. Lehajolni nem megy, ha nagyon kell valami a földről, akkor négykézlábazok egy sort.

A gyerek széjjelrugdos, én nem is emlékszem hogy Zsófi ekkorákat rugdosott volna, no meg ilyen intenzíven. Most pl néha lehet érezni hogy ez itt épp egy végtag amit kinyom a bordám alatt.

Most szerencsém van, kaptam két napot regenerálódni, addig is Zsófi nagyszülőknél, de már várom hogy holnap jöjjön, üres nélküle a lakás.

Alig négy hetem van még itt pesten, utána költözöm le anyámékhoz Zsófival, a kórház közelébe ugye, nemhiába olyan rövid már a centi is a hűtő oldalán... és még SEMMIT nem vettünk a kistesónak. Tiszta Murphy. (no meg egyrészről van Zsófitól minden, másrészről tesómtól sorjában (most az 56 és 62-es) kapom a fiú kisruhákat))

by wulffmorgenthaler

éjjel nem tudok betakarózni, mert megint ott tartok terhességileg, hogy ha véletlenül 18 fok fölé emelkedne a lábam körül a levegő, akkor éktelenül elkezd viszketni. Úgyhogy hol a derekam köré csavarom a takarót, hol nem. leginkább nem.

Meg mikor megyünk Zsófival valahova, akkor se veszek kabátot, mert úgyis melegem van, pl ha buszra szállunk, vagy a védőnőnél, úgyhogy a köztes utcán mászkálós résznél meg fázom kicsit.

éppezért most már lassan másfél hete küzdök a megfázás enyhébb tüneteivel.

meg a trollokkal.

komolyan

tegnap, 32w0d-nél voltunk ultrahangon, minden rendben a belső szervekkel, még mindig fiú, nem lesz sámán (nincs 6 ujja), és kísértetiesen hasonlít Zsófira.

Viszont hatalmas. áááá... minden mérete (haskörfogat, combcsont, mellkaskörfogat, fejkörfogat(!!!!ááá)) is 34 hetes méreteknek felel meg*... egyfelől megnyugtató, hogy ezért nem kapok levegőt már, másfelől rémisztően horror, hogy már most 2,3kg... mi lesz itt még NYOLC hét múlva?? (még/már csak 55 nap...)

*:pontosan tudom mikor fogant, illetve tökéletes a terheléses cukrom is.

a trollok. elképesztő.

Zsófi nem nagyon eszik nyers zöldséget, gyümölcsöt lelkendezve. azaz megeszi, de még nem láttam hogy valamiért rajongott volna.

viszont a _nyers_ sütőtök nagy favoritja. érdekes. Sülten nem is nagyon szereti.

Mostanában leginkább otthon tohonyázunk, mert taknyos, nekem meg a torkom kapar.

ezenkívül nagy habzás van az otthonszülés körül, ebbe nem is mennék bele, úgy érzem ez hit kérdése, és mind a kettő oldal hite magyarázható, stb, de a lényeg, hogy tiszteletben kell tartani a másik véleményét, illetve keretekre van szükség, ezt adná meg a szabályozott törvényi háttér, ami 20 éve hiányzik.

az úgy volt hogy mikor fél éves volt Zsófi, akkor elmentem a helyi bölcsibe - kábé 2 perces séta innen -, és beirattam várólistára. 2011 februárra. Mivel sosem lehet tudni hogy mi lesz akkor majd.

Nem sok jóval kecsegtettek más kisgyerekes szülők, hogy nem veszik fel úgysem ha otthon vagyok egy másik gyerekkel, le is mondtam róla, de ma a védőnő tanácsára csak elmentem megkérdezni hogy mizu, erre az igazgatónő mondta már Zsófi neve hallatára hogy "felvettük", majd kikereste a könyvben, és ott volt a neve az egyik csoportbeosztásnál.

Hirtelen köpni-nyelni se tudtam a meglepődéstől, és mikor kérdeztem hogy mikortól jöhetne, visszakérdezett a nő hogy mikortól megyek újra munkába. Ekkor rámutattam a hasamra, hogy szülni fogok hamarosan (ehh, észre se vette), amikor is összecsapta a naplót, és mondta hogy "akkor bizony sajnos nem jöhet". Mert addig ugyan járhatna amíg meg nem születik, de utána ki kéne vennem.

wtf?

most akkor valaki magyarázza már el hogy ha már egyszer van hely neki, és fel is veszik, akkor miért fáj az hogy nem melózok? (és kábé tizenegykét név volt, szóval nem is teltház)

ok, nem erőszak, megleszünk - valahogy - itthon is, de Zsófi nem egy anyás lény, és egy pár nap délelőtt nagyon jól ellenne ott, biztos vagyok benne...

ma nem értek meg senkit úgylátszik. Se a nyavajgósokat, se a nyámnyilákat, se a betegeket, se az időjárást, se senkit.

Miért nem szedi már végre mindenki össze magát?

Mondom ezt én, a fő-szétesett. Gondolom pont azért, mert legalább mások legyenek okosak, szépek, bájosak, üdék és napsugarasak, ha már én nem tudom hozni egyiket sem.