imádom hogy még a nagy áradások meg minden ilyesmi előtt valamiért idén pont ránkjött az ötperc, és minden bukó ablakra meg a teraszajtóra is tettünk szúnyoghálót, úgyhogy mikor most itt a szűnyoginvázió, a lakás egy csendes szúnyogmentes paradicsom. Nincs többé zümmögéses szitkozódva-alvás, éjszaka közepén szúnyogvadászat, egészéjjel-menő elektromos szúnyogriasztó, meg az ő szaga.

aztán hogy megjöttek az új BambinoMio külsők, az L-es méretűek, így újra be tudtam vetni a textilpelenkákat, és azt is imádom, amikor kimosom, és egy egész szárítónyi pelenka virít fehéren a napsütésben, meg hogy Zsófi már többnyire formásakat kakil, így csak a papírbetét négy csücskét összefogva szépen lehúzom a cuccot a vécén, így már nagyjából megúszom a kézi kakimosás örömeit, pedig a gallszappanozást mondjuk tényleg szerettem. tudom, perverz vagyok.

imádom a Balatont is, és most hétvégén is két napot is voltunk, és lesültünk, meg hosszan sokat vizeződtünk, meg egyesek még nagy szunyákat is bedobtak az strandon. Volt még barack, kukorica és lángos evét, hosszas homokozás unokatesóval és másik kislányokkal. (A két gyereken (ott volt Berci is) meg Balázson végig 50+ naptej volt, én meg a nagy kenegetésben totál elfeljtkeztem magamról, úgyhogy másnap este egy teljes felsőtestes Panthenolozást érdemeltem ki égő rákvörösen, de az meg csodaszer és másnapra már csak egy klassz bronzosság maradt mementónak.)

aztán voltunk ma IKEÁban, és összefutottunk Piroskáékkal, volt nagy ölelkezős találkozás, és olyan ezeréve nem találkoztunk fíling, pedig még élőben nem is talákoztunk, és mégis olyan mintha mindig is ismertük volna egymást. Nagyon jó volt beszélgetni, az egész délelőttöt végigdumáltuk, már amennyire a kicsit hagytak minket.

végül azért az eladótérbe is eljutottunk, és a miénk lett egy nagy expedit, azaz pontosabban Zsófié, mert a gyerekszoba kapott végre - egy kicsit több mint sok - polcokat. Azon röhögtünk miközben összeszereltük délután, hogy erre még az unokáink cuccai is elférnek majd.

este meg Normafához mentünk fel sétálni egy nagyot, vacsora gyanánt egy kürtős kalácsot ettünk, amit ott vettünk egy nőtől, házi, és még ilyen finomat egyikünk sem evett. Zsófi ugyan kiköpdöste, de legalább több maradt nekünk. szmájli.

ő meg csak rohangált a réten, kutyákat kergetett, fűszálat rágcsált és úgy kipurcant hogy dacára a kései délutáni alvásának, mégis elaludt fél 10-kor.

Akartam 10-es listát csinálni hogy mi zavar mostanában, de nem szoros az összefüggés, meg az egyik rossz, a másik csak nyűg, szóval inkább csak simán felsorolom.

A legeslegnagyobb bajom a spontaneitás teljes hiánya. Hogy egy nyamvadt fodrászhoz eljutás is egy hetes szervezést igényel, meg hogy apám utazzon fel vidékről bébiszittelni, meg ilyenek. Bármit meg tudok oldani, vagyis inkább meg tudnék, elmenni ide, kávézni, vásárolni, stb, de egész egyszerűen ez az egész szervezéses hajcihő megöli az összes létező lelkesedésem. Úgyhogy inkább itthon, vagy néha gyerekkel itt vagy ott, de az meg már megint csak nem ugyanaz...

A többi az inkább olyan "magamra vessek, minek csináltam úgy, ahogy" típusú nyavajgás:

Egy szobában alszunk a gyerekkel, amit imádok, sose csinálnám máshogy, a kistesó is itt fog velünk együtt bandázni majd (franciaágy, kiságy, bölcső felállásban), de borzasztóan hiányzik az esti olvasás. PreZsófi időkben minden este olvastam, persze szigorúan csak az ágyban esik jól, ahol ájulásig lehet olvasni.

A másik hogy a hátihordozás miatt nem tudok leülni a békávén, pedig mostanában már igazán nagyon kivagyok: meleg, hátam a gyerek, hasamban a másik, és hamar fáradok. (viszont még mindig jobb így mintha babakocsistól kéne emelgetnem buszra fel, meg le, meg stb Zs-t.)

És végezetül az örök repedt lemez: kertet akarok!

senoiék jöttek vendégségbe, főzni viszont már nem volt kedvünk, a meleg miatt amúgy se nagyon, úgyhogy a kényszer egy igazi kőlevest eredményezett:

Copyright photo courtesy by ffc

behűtött lilahagymás paradicsomsaláta (olívaolajos-balzsamecetes verzió), frissen sült rozmaringos apró parázskrumplival

egy-egy cső zsenge főtt kukorica

édességnek meg a tegnap este elkészült rebarbarás pite volt a múltkor eltett eperöntetemmel.

tiszta dolce vita

ezzel a színes flórián téri aluljárófestéssel nekem egy bajom van: hogy pont láttam amikor elkezdték a munkálatokat, és gondosan előkészítették a falat a festéshez, azaz LEVÁGTÁK és leszedték a vadszőlőt ami kezdett épp felkúszni a falon.

ez hol jobbítás?

még a felújítás után vásároltunk egy elég nagy tételt az ikeában, hogy be tudjuk rendezni a lakást, aztán apránként vettünk még ezt-megazt. Köztük kellett volna venni egy szőnyeget, de borzasztóan sokalltuk a normális szőnyegek árát, úgyhogy mennyei fanfárok szólaltak meg aznap amikor épp az ikeában bóklásztunk, és a hangosbemondó mondta hogy ma a FYND-ben féláron vannak a szőnyegek. Azonnal mentünk is, és csodák csodájára, volt ott egy nagy (kb 3*2m) hófehér rongyszőnyeg, ami ugye féláras volt mert FYND, és aznap az akció miatt még ez az ár is feleződött, úgyhogy kerek 4000 forintért lett egy szőnyegünk egy kis szépséghibával (az egyik oldalán volt egy kis folt).

Persze tudtam hogy eszement ötlet fehér szőnyeget tenni a nappaliba, szinte azonnal koszolódott, eleinte egy alapos porszívózás még elég volt, de egy év után már meg kellett fordítani, majd a másik fele is ugyanígy bekoszolódott. Kitisztíttatni meg nem volt kedvünk, mert négyzetmétere lett volna 2-3000 forint, azaz több mint amibe került. Ráadásul nem fogok új szőnyeget venni egy éppen mindent mindenhol szétkenő gyerek mellett, úgyhogy tűrtük a szőnyeget.

Tegnapig.

Akciós volt ugyanis az a tatami szerű szizál szőnyeg amire amúgy régóta fáj a fogam, úgyhogy ezt égi jelnek vettem, és meg is vettük.

a szoba meg körülbelül mintha megújult volna, valami bámulatos hogy egy szimpla szőnyegcserének mekkora (pillangó) hatása van. azóta rekviráltam egy szanálni kitett kis üveg dohányzóasztalt is, és a fél lakást átpakolásztam. és nem győzök minden fél órában rácsodálkozni hogy milyen kafa ez a szőnyeg.

tanulság nincs, talán annyi hogy lehet hogy előbb meg kellett volna lépni ezt, és akkor előbb érzem úgy hogy mégiscsak képes a lakás úgy kinézni hogy jöhetnek ide akár vendégek is, nem kell szégyenkeznem... de az akciók ugye...

Kedves Mikulás! Szeretnék egy Motorola BackFlip-et, egy kisméretű notebook-ot (mint az EEE) és egy ultrakompakt fényképezőgépet.

Köszönöm!

nem tudom másra fogni ezt a nagy szentimentális hullámot.

még egy figyelmeztetés: tilos terhesen Robin Hobb-ot (ki)olvasni. Garantált egész estés trüfögős sírás pufira dagadt szemekkel és egy vagon zsebkendővel.

még régebben meg akartam írni hogy mekkora gáz hogy végetért a Lost. Nem azért, mert hű de nagyon izgi lett volna a végén már, hanem egész egyszerűen az a 6 év, amíg végigkísért. Emlékszem amikor még IRC-en a csatin mondták hogy lesz egy ilyen sorozat, egyedül ültem otthon a gép előtt, elkezdtem nézni, de annyira fosatós volt, hogy abba kellett hagyjam, de mondták hogy csak nézzem, semmi gond, nem lesz annyira félelmetes, aztán majd beszartam, de megnéztem, és utána függő lettem.

Zsófi még a holdban sem volt, hiszen még eb sem, totál egyedül, csak én és Sawyerék. Két évadig anyám is teljesen rákattant, aztán találkoztam ebbel, a sors iróniája hogy ő meg az utolsó pillanatig szívből utálta.

nah, de lezárult ez a korszak is.

megvolt az idei első balatonozás, és előzetes terveimmel ellentétben mind én, mind Zsófi be is mentünk a 19 fokos vízbe (ez volt kiírva a táblára, szerintem hazugság, több volt az, legalább 22). Borzasztóan élvezte a vizet, homokozott is, meg lángost is evett. Este hazafelé még hekket is ettünk mind, és meg is fogadtuk hogy legyen bármekkora tömeg, holnap is nekivágunk.