mivel valamiféle önkéntes egészségesebb étkezést kezdtem preferálni - kemény egy hete -, ezért minden szabad pillanatomban azon kapom magam hogy kajablogot nézek/szakácskönyvet olvasok/főzök.

ezenkívül Zsófi szintet lépett véleménnyilvánításban: ha nem akar valamit akkor teátrális térdrerogyós zokogás, ha nagyon akar valamit akkor viszont nyaki ereket megfeszítve remegés valami nagyon fura hanghatások közepedte.

azt is elfelejtettem az előző hófordulós írásnál írni hogy ebben a hónapban kezdett el igazán játszani csak úgy magában, már van hogy fél órát is akár, és most kezdte el a plüssállatokat/babákat arcuknál fogva értelmezni, és megölelni, meg ilyesmi...

mi van még? hmmm, az hogy leginkább semmi, most egy jó nyugis időszak van, kissé olyan vihar előtti csendnek érzem - haha -, hogy beállt napirend, menedzselhető szituációk, semmi extra.

ezenkívül kaptam egy nagy csokor pünkösdi rózsát -egyik kedvenc virágom - ebtől, és rendbetettük a teraszt virágostól mindenestől, úgyhogy már semmi rossz nem jöhet.

minekutána volt egy csomó alapanyag, illetve eb már második napja hősiesen takarít, az volt a minimum hogy főzök egy olyan istenes vasárnapi ebédet neki.

Röviden a lényeg: délelőtt 11-kor kezdtem neki, készült tejes spárgaleves, BBQ oldalas, hozzá szerecsendiós krumplipüré, és barackos kefíres szelet desszertnek.

Közben és utána elpakoltam a konyhát, a lényeg hogy MOST ültem le. Azaz nettó négy óra volt a főzés, és plusz 1 óra még a tennivennivaló a konyhában.

szóval ezért nem főzőcskézek én minden nap, még akkor sem ha vannak ezektől gyorsabban elkészíthető kaják is. (még szerencse hogy eb legalább jót evett)

minekutána volt egy csomó alapanyag, illetve eb már második napja hősiesen takarít, az volt a minimum hogy főzök egy olyan istenes vasárnapi ebédet neki.

Röviden a lényeg: délelőtt 11-kor kezdtem neki, készült tejes spárgaleves, BBQ oldalas, hozzá szerecsendiós krumplipüré, és barackos kefíres szelet desszertnek.

Közben és utána elpakoltam a konyhát, a lényeg hogy MOST ültem le. Azaz nettó négy óra volt a főzés, és plusz 1 óra még a tennivennivaló a konyhában.

szóval ezért nem főzőcskézek én minden nap, még akkor sem ha vannak ezektől gyorsabban elkészíthető kaják is. (még szerencse hogy eb legalább jót evett)

teljesen átmentem tavaszi kecskébe, annyira végtelenül kívánom a friss zöldségeket, gyümölcsöket. de csakis azokat.

Most hétvégére is vettünk friss tököt tökfőzeléknek* (még aranyárban mérik, de messze megéri, annyira zsenge és finom), fehér spárgát levesnek*, friss kaprot, petrezselymet, görög epret (magyar üvegháziért nem vagyok hajlandó többszörösét fizetni), zöld golden almát (ezt mondjuk nem tudom honnan van).

de van retek is és paradicsom is, de valahogy még színben is csak a zöldek jönnek be, úgy tűnik, az eper kivételével, amiből napi 1 kilót is meg bírnék enni.

*: a tökfőzeléket nagyon kevés tejfölös habarással, paprika nélkül készítem, a levest meg sok petrezselyemmel, tejjel. Szintén fehér-zöld.

olvastam ezt a porontyos írást, és az jutott eszembe hogy mit meg nem adtam volna ha az anyám az életben legalább egyetlen egyszer dicsekedik velem / megdícsér mások előtt, ... Soha egy dícsérő szó ki nem esett a száján, SŐT... most meg csodálkozik hogy mire fel van nekünk ilyen kisebbrendűségi komplexusunk. navajon?

úgyhogy inkább leszek Bezzeganyuka, és röhögjenek rajtam, mint a Folyton Ócsárló, akinek a gyerekének szar lenni...

az az én bajom a nagy otthonszülés-pártiakkal hogy azt nem veszik észre hogy nincs olyan hogy demokrácia ebben, meg választhatóság, mert vagy ez, vagy amaz van és csókolom.

Vagy sok-sok doki, kórház, bürokratikusnak tűnő terhesgondozás, vagy a másik véglet, a bába, no-orvos, és a fa tölcsér magzathallgatónak. (ez utóbbi pl svédország...)

és azzal ha az otthonszülést forszírozzuk, én, aki orvospárti vagyok a végsőkig, az nagyot koppanhat, mert egyszer csak aztmondják a zokosok hogy oké, ha háborítatlanság kell nektek, akkor nesztek, és kiraknak a tyúkólba a fasámlira hogy szüljek ott szép egyedül.

szóval dobog az a kis szivecske, na. Tegnap voltunk ultrahangon, és azthittem hogy ez így másodjára már nem lesz olyan megrázó, de súlyosat tévedtem: ezt nem asszem soha nem lehet megszokni... 9 miliméteres kis lény... kis tüp-tütüpp-tüpp-tütüpp hangosan a hangszórókból.

...és ha lehet, még több kérdés a "most akkor hogyan tovább?" témakörben, mint elsőre

még mindig nem csináltam meg se a 13., se a 14. havi képeket, azért megpróbálom legalább kicsit összeszedni magam

Adatok: kb 9 kg lehet, a fosóshányós nem igazán jó hizlalókúra, magasságra talán nőhetett kicsit, de nem sokat. A feje meg az orra viszont tuti nőtt. Kicsi hosszúhajú lufifej. szmájli. (a lába: 18-as cipője még épp jó á)

Alvás: este 9 körül alvás, hajnal 1-kor etetés, reggel 5-kor etetés, majd 8-kor kelés.

nappal: 12-2-ig, illetve du. 5-6-ig két alvás.

Napirend: most úgy 8-9 felé kel, délelőtt itthon vagyunk, 10 felé reggelizünk valami kása szerűt, majd játszunk, olvasunk, vagy már elvagyunk egymás mellett, esetleg nézünk valamit a "tévében", aztán délben leteszem aludni, alszik majdnem két órát, utána megebédeltetem hús-zöldség félével, összekészülünk és lemegyünk a játszótérre (kafa máltai játszótér van itt nekünk rögtön kettő is), kábé két órát vagyunk ott, aztán haza, kis teszvesz után megint alvás jön, már csak egy rövidebb, majd amikor felkel megetetem valami gyümölcsössel, aztán már itt van apja is, ilyenkor van hogy elmegyünk még a városba erre-arra, de van csak hogy itthon játszunk, aztán eb elviszi Zsófit fürdeni úgy fél9-9 felé, és leteszi aludni. Éjjel meg a két etetés 1 és 5 körül, aki épp jobban felébred rá.

Evés: tápszer: jellemzően már csak este-éjjel, de ha kocsival utazunk akkor ott is mindig még megeszi.

más kaja: üvegesek, pürésített mi kajáink, bármi. Nem nagy evő, inkább küzdelemm az etetés még mindig, de azért van kivétel. Legjobban a tökfőzelékes 8-hós univereset eszi, de ma pl spárgát rágcsált. A tökmagért meg ölni tudna (apja kibontja, ő meg elropogtatja). (aprómagvasok, tojásfehérje, tej és mogyorófélék még mindig tiltólistások).

Nagymozgás: domboldalon fel meg le, ez az új kísérlet, és vastag réteg gyöngykavicson is teljesen stabil már. Egyre gyorsabban lép, mármár szalad, de legalábbis igyekezni kell mostmár utána. Pocsolyában direkt tapicskol, elkezdte maga után húzni a húzós játékát keresztül a lakáson, és ez a hónap a ruháskosarak hónapja, abba ki, majd vissza vég nélkül. Kismotorra már rá lehet tenni, és van hogy egyet-kettőt taszajt magán, de aztán spuri le onnan. Behúzott nyakkal elrohan ha épp olyan kedve van, vagy viccesen el akarjuk kapni.

Finommozgás: csattot hajába akar tenni, enyémből ki (ez gőzöm sincs amúgy milyen mozgás, csak cuki), pohárból cseppmentesen iszik (még én fogom), csőrös poharat magának végre megfogja és meg is dönti magasra (ugyanis cumisüveget soha az életben meg nem érintett még... igen, a kocsiban is én fogom a tápszeres üveget). Simogat más gyereket - illetve üt. ehhehh. Pancsol. Jön segíteni (enni, teregetni, mosogatógépbe be/kipakolni)

Fog: felső két szemfog tegnap este törte át az ínyét, úgyhogy a négy örlővel és a nyolc első foggal együtt akkor már 14...

Eü: erre a hónapra a vírusos hányósfosós volt meg takonytenger, de szerencsére fújja az orrát, úgyhogy legalább orrszívózni nem kell, illetve két napja valamiért teljesen barátságosan elfogadja a nurofenes fecskendőben a kimért háromféle gyógyszert, pedig régen ebből nagy cirkusz volt

Beszéd: kezdődtek a szótagok. A "NEM" (így nagy betűvel) az megy ofkorz. Aztán: apapapa (apa), anyanyanya (anya), pápápá (pápá) éb ébi (évi), tó (autó), ku (kutya) stb... a "jó?" kérdésre jön a bólogatós "jjjo" válasz, ha úgy gondolja hogy tényleg jó. Ma tanultuk a paralelepipedont, holnapra biztos az is menni fog. (énekel)

EC: vettünk bilit. persze már nem tudom ráültetni. ehh

Hordozás: háton (és gondolkozom erősen hogy mi lesz ha 1: nagyobb lesz a gyerek-hasam, 2: megszületik a kisebbik télen)

Babajelek: integet, mutatja az apa, a séta (kint), tápszer (tej), még, elég, enni, madár, fürdés, kutya, alvás jelét. Az új: "cica", "medve", "autó", "olvasás" (könyv). (nagyon cuki az "elég", ahogy ha épp azt akarja hogy vegyem ki az etetőszékből, vagy a hintából, vagy hagyjam abba amit épp csinálok, akkor csak fogja a kis kezét és rázza.)

Egyéb: először láttam hogy igazán szeretettel ölelt magához egy plüssálatot ami nem volt szőrös - tehát nem a szőrtől esett extázisba. Meg utaztunk először vonaton -kettesben mentünk le anyámékhoz vidékre. illetve voltunk szállodában gyerekmedencében. Énekel (bééébi-bééébiii....) magas hangon.

És a hónap képekben (holnap megszerelem (remélem))

mi is történik ha a mirwen-család útra kel? katasztrófa.

miután megírtam az előző bejegyzést, szombat délben még semmi nem volt, szépen evett a gyerek is, majd estére iszonyúan megmakacsolta magát, és hiszti meg minden, aztán mikor már tettük volna le, hányt egy akkorát a szobában, mint a niagara, az ebéd teljes emésztetlenül sok gyomorsavval vissza az ágyra. Kafa... telefon a recepcióra hogy doki van-e, merre? illetve hogy küldjenek legyenszivesek új lepedőt.

Volt ügyeletes doki zalakaroson, mentünk is hozzá, de mivel se hőemelkedés, se fosás nem volt, így nem tudott ő se mondani semmit, meg különben is, másnap jövünk haza. De Zsófi úgy tűnt, hogy megkönnyebbült a hányástól, és utána be is nyomta a szunyát, aludt reggelig majdnem.

Erre szombatról vasárnapra virradó éjjel arra ébredek hogy eb sprintel ki a vécébe, hányni, aztán egész reggelig hasmenni. Reggelre már harmatos lepkefos állapotban piheg csak az ágyon, menjünk csak reggelizni nyugodtan.

HAHA, vicces. Azért lementem a gyerekkel az oldalamon (erszényben), és abszolváltam egy svédasztalos reggelit, kissé kutyafuttában, közben meg gyűjtöttem a csodálkozó pillantásokat hogy mit keres itt egy egyedülálló anyuka a gyerekével a hotelben.

Recepción szereztem gyógyszert hasmenés ellen, be is vett eb kettőt, úgyhogy 10-kor kicsekkoltunk, majd másfél óra alatt hazaértünk (valakinek sürgős volt hazaérni...) és eb egész vasárnap az ágyat meg a budit nyomta.

Hétfőre azért rendbejött valamennyire, mára meg már kutya baja, és nappal Zsófi is tünetmentesnek tűnik, de csak első blikkre, mert nem akar enni, és éjjel az éjszakai etetések után fél órás köhögőrohamokat ad elő (első este pl hányt is a végén, annyira erősen köhögött), tisztára mint egy öreg refluxos.

úgyhogy ma gyerekorvosnál voltunk, nem látott semmit, de átküldött a János kórházba gyerek fül-orr-gégészetre, de ott se találtak semmit, ha továbbra is fennáll a köhögésesdi, akkor gasztroenterológiailag kell majd ránézni. (az első tippem amúgy az volt hogy az a hányás felmarta a nyelőcsövét)

..és hogy minden kerek legyen, ma már én is gyenge voltam, élni is képtelen, enni is (nálam ez a vég jele)

kafa.

eljöttünk háromnapos hétvégézni zalakarosra a karos-spa-ba, mert volt letöltendő üdülési csekkünk még, és hamarosan lejár. Igazából sosem volt az én világom az ilyen velnessz téma, mert az egymedencében ázni másik hatszáz emberrel az valahogy irtóztat, meg habtestemet se szívesen mutogatom, de eb nagyon szeret fürdőzni (sic!), úgyhogy menjünk, én nem leszek akadályozó tényező.

ma reggel jöttem rá: a velnessz hotel az más néven mackónadrágos hotel.

Biztos én vagyok sznob és maradi, de valahogy nekem egy hotel az egy inkább kiöltözős hely, nem egy levedlős, roppant zavarnak a reggelinél mackóban és papucsban beslattyogó velnessz-törzsközönség.

Zsófit azért megáztattuk már kétszer is a 40 centi mély gyerekmedencében, első nap rögtön a sajtá elveimmel ellentétben én ültem be vele, pedig nagyon utálom amikor az anyukák beleáztatják magukat a gyerekmedencébe. Aztán többet nem is mentem le, csak ma fényképezni, mert azért fosok hogy nehogy összeszedjek valamit mégis. meg ugye nem is szabad áztatódni terhesen, vagymiaszösz, úgyhogy legalább sokat olvasok amikor a gyerek alszik, amúgy meg rohangálunk utána, vagy ő rohangál utánunk.