olvastam ezt a porontyos írást, és az jutott eszembe hogy mit meg nem adtam volna ha az anyám az életben legalább egyetlen egyszer dicsekedik velem / megdícsér mások előtt, ... Soha egy dícsérő szó ki nem esett a száján, SŐT... most meg csodálkozik hogy mire fel van nekünk ilyen kisebbrendűségi komplexusunk. navajon?

úgyhogy inkább leszek Bezzeganyuka, és röhögjenek rajtam, mint a Folyton Ócsárló, akinek a gyerekének szar lenni...