Mínusz huszonhat fok van most épp finnországban, azon belül is Helsinkiben. Épp ott tartózkodtak senoiék, és ők mérték. Hogy miért is izgalmas, nos azért mert kevesebb mint két hét múlva megyünk mi is. áááááááááááááááááááá. nem kicsit fosok.

Adatok: hosszra még mindig nincs semmi konkrét, maximum az hogy kezdenek a mostani bodyjai kicsinek bizonyulni. Súlyra meg tegnap lépte át ebben a hónapban másodszor a 8 kilót. Ugyanis vagy három hétig stagnált a súlya.

Alvás: Éjjel kb 11-12 óra két-három gyors etetéssel. Most egyre többször feküdt le este 10-11 felé, mert a nappali alvásai bekavarnak az estékbe. Cserébe reggel van hogy 10-ig is alszik.

Nappal most őrület van, kezdődik az átszokás a napi egy alvásra, de ez még nem megy, úgyhogy egy dél-du1-körüli alvása van, általában stabilan két óra, aztán este viszont kidől, ha kocsiba ülünk, azonnal bealszik, ha itthon vagyunk borzalmasan nyervog, de aludni már nem akar, viszont ha bealszik úgy hat-hét felé, akkor meg nem lehet letenni 10-11 előtt tutira.

Evés: tápszer: Similac, meg a gute nachtok, amiket most végigpróbálok mind. Viszont ez volt az a hónap, amikor olyan keveseket evett, hogy vissza kellett vegyem napközben 4 kanalasra (140ml) estére meg 5 kanalasra (170ml) az adagokat a normálhoz képest (nappal 170ml, este 200ml). (ez nem azt jelenti hogy ennyit megeszik, csak ennyi van a cumisüvegben. Eddig életében úgy hat alkalommal ha evett 200-at.) de most két napja újra sokat eszik, úgyhogy biztos csak valami hullámvölgy volt

Szilárd: szinte bármi a szokásos tiltólistásokon kívül (tojásfehérje, magvak, aprómagvasok és tej), főleg BLW, azaz odaadjuk neki, ő meg elmolyol vele, de van egykétszer üveges is, de itt ügyelek hogy mindig darabos legyen. Ebből a szempontból a nestle alete 8 hónaposai azok amiket szeret. Ez mondjuk azt jelenti hogy egy evésre egy fél bébiétel már sikersztori. Amúgy nem nagyon eszik bébiételt, szerintem úgy max 25 üveggel bontottunk fel eddig.

Nagymozgás: hó elején még csak fal mellett, hó végén viszont meg már kétlábon járkálja végig a szobákat úgy ahogy neki tetszik. Persze néha bizonytalan még, meg olyan darabos robotmozgás, de nagyon cuki hallgatni ahogy tipeg a parketten. Térden is tud előre haladni, és táncolni is elkezdett ha zenét hall.

Finommozgás: tapsol, egér görgőjét tekeri, mobiltelefon gomját nyomja, kupakot lecsavar, ez mondjuk még nem az igazi tekerő mozdulat, hanem csak oldalról "pörgeti", de sikerül az esetek többségében. Ezen a gyöngyfűzősőn meg tologatja a gyöngyöket http://www.simbatoys.de/en/brands__products/eichhorn/bead_chasers/detail.shtml?sArtNr=100003705) (ez egyébként nagy favorit játék nála. nem gondoltam volna)

Fog: még mindig hat.

Eü: szerencsére nem volt semmi extra a hónapban egy kis szoruláson kívül.

Beszéd: talán a "baba" hangzott már el kétszer ismétlés után, és a "va-va" mint vau, mint kutya, de ezek még csak halvány sejtések.

EC: újra erőt vettem magamon, meg a ruhákon, előszedtük a textilpelust meg a bilit.

Hordozás: háton. Várom már azért hogy ne kelljen a kabát, mert az macera. A babakocsit meg mostmár kivittük tesómékhoz végleg.

Babajelek: ma kaptam el egy direkt mutatott "még" jelet amikor a reggeli műzlimből kért még, és az "elég" jelét is mintha mutatná már.

Egyéb: imád kukucskálni, orrot fúj (nem mindig sikerül) és adogat ("kérem"-re esetek többségében odaadja ami a kezében vagy a szájában van, illetve önként az ember szájába nyomja épp ami a kezében van), és tapsol. Kis idétlen kéztartással mutogat. Nagyon kis aranytündérbogár volt a hónapban. Illetve sokat volt itthon eb, és sokat segített. Nagyon nagyon köszönöm neki.

(és titokban ő akarok lenni)

És a hónap képekben

ma keresztültotyogott a szobán.

a hülye anyuka a saját kárán tanul, az idióta meg a gyerekén.

Zsófinak olyan szorulása volt tegnap, hogy nekem kellett szegénykének segítenem kimasszírozni a cuccost ( jóétvágyat! ). Tesómnak mesélem épp hogy mi a szitu, miért lehet ez, amikor kérdezgetni kezd:

-no, de mit adtál neki mostanában újat, vagy mást?

-főtt tésztát. Vagy lehet hogy keveset itatom?

-nem tudom...

-ma pedig még tök jól evett a répás-húsos bébiételből.

-RÉPA??!!

no, és itt derült ki hogy a répát használják népi gyógyászatban hasfogónak, ORS200-ban a HIPP hasmenés ellen, répával kúrálják a kórházakban is a hasmenést, meg úgy egyáltalán, én meg kvázi főtt répán tartom a gyereket, mert úgy szereti.

Azóta beszereztem sütőtökös cuccost, meg még szilvás bébiételt is, amire eddig csak csodálkozva néztem hogy mégis ki ad ilyet a a gyerekének.

Hát az idióta anyuka aki hasfogón neveli a gyerekét.

januárban nyolcadik hónapos terhesként dobtam egy szép hasast, majd rá két hétre részese lehettem egy jó kis utcai késelésnek.

Februárban leköltöztem anyámékhoz, majd 19-én megszületett Zsófi. (És itt akár meg is állhatnék, az életben mégegyszer ilyen horderejű dolgot úgysem tudok produkálni. A következő gyerek is ugye már csak egy második gyerek lesz.)

Márciusban kiderült hogy nem tudom etetni önerőből, úgyhogy először elkezdett fogyni, majd mikor hozzátáplálni is elkezdtük, akkor meg rögtön egy masszív kakatengert borított rám. Ugyanebben a hónapban kiderült hogy anyáméknál szembeszomszéd nénike legyilkolta a férjét.

Áprilisban vége lett a gyerekágynak, voltunk a Balatonon, elkezdtünk EC-zni, és vettünk babakocsit, amit azóta se használtunk még egyszer sem. És újra lett időm.

Májusban átfordult hasról hátra, majd megünnepeltük az első egyéves szülinapját, ezenkívül életem első - és eddig utolsó is - expresszes sikeres biznisze révén megszabadultam a (babakocsira való, amúgy szuper) pelenkázós táskától, és rászakadtam a spárgára.

Júniusban voltunk Bányászati Múzeumban, kikerült a bölcsőből, Még több gyilkolászás, és öngyilkosságra derült fény anyámék kicsiny boltjában utcáján, és megérkezett a gyönyörű csípőkendőm.

Júliusban voltunk pisztrángozni Lillafüreden, megkezdtük a hozzátáplálást, végre befejeztem a születéstörténet megírását, és egész hónapban szenvedtünk a dögmelegtől. 

Augusztusban Garancsi tónál meg a mátrában kirándultunk, de tulajdonképp az egész hónap az esetleges költözés, meg építkezés gondolata körül forgott, ami ugye szépen kútba esett... és utáltam a szigeteseket.

Szeptemberben ideköltözött a kisebbik hugom, úgyhogy összébb szorultunk. Eltört a laptop kijelzője, és beirattam bölcsibe a gyereket. Voltunk Hőgyészen a szarvasgomba fesztiválon, aztán hordozós héten és kijött az első foga.

Októberben sminktanfolyamon voltam -beszt tanfolyam evör-, és a gyerek elkezdett ácsorogni.

Novemberben 32 éves lettem én, meglepetés e költemény. Majd kirepültünk gyerekestől egy hétre angliába, és belefogtunk az új freeblogos játékba. 

Decemberben először rászakadtam a twitterre (majd később a facebook-os farmville-re), és megejtettük az első gyerek nélküli éttermes vacsoránkat. Aztán mikulásra Zsófi lenyelt egy csengettyűt, majd kikakilta. én meg saját magamat a depressziós pöcegödörből, és máris karácsony lett, most meg két óra és újév.

erről jut eszembe: kell vennem egy 2010-es határidőnaplót.

a haloscanről ECHO-ra áltam át, ez valami új, nagyon webkettes alkalmazás, nem tudok róla semmi többet igazán, még összeszokó félben vagyunk.

Addigis elnézést a kellemetlenségekért, és asszem mindenkinek újra be kell lépnie egyszer hogy megjegyezze.

hogy lehet megmondani egy paranoiás embernek hogy paranoiás?

tegnap a gyerek a számítógép mellett ácsorgott, és rágta az USB portból kilógó fényképezőgép adatkábelt. Aztán a számítógépen felugrott egy kis ablak:

"Windows cannot recognize the connected USB device"