Adatok: hosszat most állva mértem le ahogy az asztal mellett somfordált, és úgy 70 centi. pedig most vettem neki 86-os rugdalózót..., súlyra meg kb 7800g

Alvás: Éjjel kb 11-12 óra két-három gyors etetéssel. Kicsit később fekszik le, akkor van hogy tovább alszik. Volt a hónapban egy-két ünnepnap, amikor féltíz, tíz felé keltünk, ezt nagyon nagy örömmel fogadtam, és bátorítottam a további hasonlókra.  

Nappal kábé háromszor alszik, de volt hogy kétszer, az főleg ha későn kel fel. Ha 9-kor kel, akkor egy 11-1-ig, és egy 15-17-ig tartó két intervallum az amikor alszik egy óra-másfél óra- két óra mennyiségeket, de ilyenkor este vagy elmegyünk itthonról és tud aludni a kocsiban, vagy iszonyú nyavajgós hét órától. Ha 10 felé kel fel, akkor 12-től és 4-5-től alszik.

Evés: tápszer. Leváltottam a HA Startot Similacra, az jó meg minden, sőt vettem Similac Gain-t is, ráfér a gyerekre. A nappali tápjait szoktam dúsítani instant rizspehellyel. Este meg Milupa Gute Nacht, vagy Beba éjszakai tápszer.

Szereti még a HIPP őszibarack alma teljes kiőrlésű rizzsel-t, meg a nestlé banános rizspépjét. Ennyit arról hogy majd én főzök neki. De komolyan, semmi értelme, amikor ezekből is egy-egy kanállal eszik csak. Eddig csak egyszer volt hogy egy egész bébiételt megevett volna, általában egyharmad vagy maximum fél bébiételnyit eszik.

Bezzeg a háztartási keksz meg a buláta... ezek bármikor bármennyi jöhet. Sőt, vaníliás krémtúróval is megkínáltam, bezzeg ott ment a tátogatás... 

Nagymozgás: teljesen stabilan járkál támaszkodva, és kapaszkodás nélkül is stabilan áll már. Sőt eddig kétszer voltam szemtanúja egy-egy véletlen lépésnek is kapaszkodás nélkül. Az új dolog a rugózás. Rugózás állva, rugózás négykézláb, rugózás térdelve, bárhogy, és őrült tempóban, leginkább jókedvének kimutatására. Lépcsőt mászik tesóméknál, akadályokon keresztül verekszi magát, a térdfelhúzós átkapaszkodással. Állásból szépen mentve ülésbe huppan le, ez üdítő látvány a régebbi krupliszsákként való hátrafelé elterüléssel szemben.

Finommozgás: csippentés már egész apró kenyérmorzsát, főtt répadarabkát, de még búzaszemet is. Montessori jellegű toronyról karikát le, meg visszatesz, könyvet lapoz.

Fog: még mindig hat. nem tudom hogy az alsó kettesek hogyhogy nem bújnak elő, elvileg azoknak kellett volna jönnie közvetlen az egyesek után, de semmi.

Eü: Az egész családon - incl. tesómék Bercistül - végigment a hányósfosós vírus - unokatesóm szerint nemes egyszerűséggel a rota -, de Zsófit eddig hálistennek elkerülte. Cserébe most olyan mértékű megfázás váltotta fel, hogy csak úgy dől a takony az orrából, illetve most az ambroxol hatására a garatába dőlhet a takony, úgyhogy köhög szegény sokat.

Ezenkívül ugye voltunk kétszer az ügyeleten, egyszer a csengettyűs sztori, egyszer meg éjjel valamiért nagyon sírt, csillapíthatatlanul több mint fél órája, aztán ügyeleten se tudtak mit mondani, csak hogy fájdalomcsillapító nurofen, aztán ha folytatja akkor másnap menjünk a gyerekdokihoz, de nem folytatta, szóval valami fájhatott neki, de szerencsére elmúlt.

Beszéd: első szava a nem-nem-nem lesz, ez már tuti, ezt videón is elkaptuk félig, de már kezdi érteni a saját nevét is, meg szerintem egy pár szót is, tuti. 

EC: bevallom hősiesen, ebben a hónapban nem volt se textilpelenka, se biliztetés. győzött a réteges öltöztetés, meg a napi háromszori kaki. (ráadásul valahol a lakásBAN elhagytuk a bilijét, és nem találjuk.. ???)

Hordozás: megvarrattam a háti hordozós kabátomat, úgyhogy hátihordozás. szuper, mert lehet rétegesen öltözni, és jó tudni hogy melegben van.

Babajelek: nem épp azt kezdte el mutogatni amit terveztem hogy fog, hiszen mindig mutatom (alap jelek), hanem a "pacsi" (olyan "high-five"-osan magasbatartott kézzel). Ez bezzeg nagyon megy. Ha mondjuk, azonnal vigyorogva tartja a kezét, de a legcukibb amikor játszik, majd hirtelen felém fordul, és feltartja a kezét egy kisebb "hé, te!" horkantás kíséretében hogy most akkor azonnal adjak neki pacsit.

Egyéb: a hónap híre a kis depis hullámvölgyem volt, meg hogy hogy fogalmazzam meg azt hogy ez a gyerek egy tündér, egy aranymazsolaszem, meg cukorfalat igazából, csak néha mégis nehéz, de szerencsére van akinek jobban megy az érzékletes fogalmazás.

És a hónap képekben.

már ugyan vége és csak egy dolgozós szombat jön, de ez a másik dolog ami kikészít: egyedül maradni egész napra a gyerekkel.

a forgatókönyv egyébként általában az hogy éjjel kb 70% százalékban kelek a gyerekhez, ezt bevállalom, nem para, amiket eb vállal be, az ajándék, bár mostanában a gyerek rigolyái miatt inkább felkelek én, csak hogy tuti megegye az adagját / ne keljen fel / időben megkapja, stb. Aztán ugye napközben az enyém, majd ha eb hazajön úgy hat felé, akkor közösen elmegyünk ügyeket intézni, vásárolni, etc, ezt már a gyerek is megszokta, sőt várja, ezek az esti alvásai kocsi nélkül nem is mennek már. Aztán hét-félnyolctól ebé a terep, ő fürdeti és teszi le 9-fél10 felé lefeküdni.

Most az volt hogy becsúszott ebnek egy céges bowling, egy hányósfosós betegség, egy kétnapos prága és egy céges karácsonyi buli, mindez másfél hétbe sűrítve, úgy, hogy előtte nem is igazán maradtam itthon még végig egyedül a gyerekkel, úgyhogy kellőképp bepánikoltam, és megjártam a lónak azt a bizonyos túloldalát.

Ugyanis amikor még én is éltem a gyermektelen nagyvilági úrilányok életét a korporét falak között, akkor kábé kinéztük azt a kolléganőt aki ötkor kiejtette a tollat a kezéből mert rohant a gyerekér' a bölcsibe', szántuk azt a kollégát aki a céges ivászatról hétkor elrohant hogy hazaértjen fürdetésre, és megvetettük azt a feleséget aki szóvátette hogy "mármegint céges rendezvény lesz? muszáj menned drágám?". Hogy hogy lehet ilyen kicsinyes és pitiáner, hogy a szerencsétlen férjéből papucsállatkát gyárt és nem engedi el ide meg oda.

Aztán itt vagyok, és legszívesebben papucsállatkát gyártanék, csak ne menjen, csak maradjon, jöjjön haza, segítsen, váltson le két órára.

ezek nélkül a napi két órás kis esti szüneteim nélkül egybefolynak a napok, elém tornyosulnak, idétlen időkig, és már hallom is a az I've got you babe-et előre, és újra meg újra. Tél, depresszió és zsupsz! máris maga alá temet az egész mint egy lavina,

(...és tudom, kussoljak, van akinek férje sincs.)

a farmville kapcsán forrt fel az agyvizem az ünnepek témakörben.

Mert azt még megértem hogy eltűnt az összes "Merry Christmas!", és lett helyette a "Happy Holidays!" (ezzel egyidőben itthon is "Kellemes Ünnepeket!" lett), de hogy a karácsonyfára "holiday tree", meg "ornament tree" van írva, na, az már vérlázító.

A "happy holidays" amiatt lett, mert ugye egyszerre kéne írni hogy "Merry Christmas", "Happy Hanukkah", meg "Joyful Kwanzaa", de könyörgöm... egy karácsonyfát ne "ornament tree"-zzünk már le! Az kábé olyan, mint a menórát "festive decor"-nak hívni... a píszí ló másik oldala...

ma hugom apáméknál kért menekültstátuszt, mert annyira szarul volt, hogy inkább hazavitette magát, én meg tesómnál (a nagyobbik húgom), mert jöttek strangszétbaszni. Alattunk állítólag beázott a szerelőszint, úgyhogy ma négy órára elzárták a vizet ÉS a szennyvizes cuccokat se lehetett használni, és ugye ráadásul a mi lakásunkban kellett szerelni is, úgyhogy ezt nem vállaltam, inkább hónom alá csaptam Zs-t és menekülőre fogtam.

Érdemleges nem történt: Zs kialvatlan volt, mert se a délelőtti, se a délutáni alvása nem lett elegendő hosszú (két-két óra helyett, bő fél-fél óra), Berci is nyafogós, úgyhogy a várt "jólelvannak a gyerekek" helyett kánon nyavajgás ment.

Ellenben én rászakadtam a Facebook-os farmville-re, és most állítom be épp a gazdaságom kissé önellátóbbra, hogy ne történhessen meg az ami tegnap előtt este (első játékos este), hogy hajnal fél kettőig fentmaradtam csak hogy bevárjam hogy beérik a málna, nehogy tönkremenjen. ehhehh, nem vagyok normális.

Eb meg vett egy ilyet. Kariaji tőlem, tőle, zsófitól.

Zsófi meg az előbb döntött el egy vörösboros üveget, amikor sikerült beskeráznia a spejzba.

Úgyhogy én a konyhában a bort törölgettem, meg szilánkokat szedegedtem négykézláb, miközben hugom a vécé előtt térdel mert most tört ki rajta elementáris erővel a fosóshányós vírus, eb meg próbálja Zsófit nem odaengedni sehovase.

Nem ez a mi napunk... (miért is nem lehet "hát"-tal kezdeni a mondatot?)

---

kis folytatás: Zsófi még mindig ugrabugrál, alvás helyett, tesóm meg kábé negyedóránként hatalmasakat hány, amiben az a szép, hogy hányásfóbiás vagyok, úgyhogy itt ülök a szobában, és lalalázok fülemre szorított kezekkel, közben meg a maradék két képzeletbeli kezemet összeteszem és azért imádkozom hogy Zs el ne kapja, mert azt meg aztán végképp nem bírnám elviselni (szívszakad)

írtam le ezt, mert ezt nem szokás. mert úgy vagy szuper anya, ha nem nyíg a szád, ha mindig és minden pillanatban szakadatlan imádattal csüggsz a dededen, akkor is amikor ezredszer borítja ki a kukát, és pakolod vissza, stb.

egész egyszerűen nem hiszem el hogy végig lehet csinálni egy gyereknevelésesdit hullámvölgyek nélkül. aki ezt tagadja az vagy hazudik vagy festi magát. oké nem illik róla beszélni... mert miért is nem? szarok bele, ha akkor épp így éreztem, akkor leírom.

Zsófit imádom, legjobb dolog ami velem történhet, de mindenkinek kell látnia - aki esetleg valalmi rózsaszín buborékban élt volna idáig - hogy igenis vannak ilyen meltdown-ok, amikor az ember kirohanna a világból, és talán jobb is lenne, mert kifújná magát, elszámolna tízig, és normális emberként térne vissza.

--------

a történeti hűség kedvéért: miután letettem aludni kettőkor a kis Szörnyella De Frászt, négykor egy mintagyerek ébredt fel, aki miatt elszégyelltem magam hogy miket írtam, annyira kacagós és jókedvű meg kedves meg eljátszogatós. De úgyis csak a szép meg a jó dolgokat szoktam írni, lássa a kedves olvasó is az árnyoldalat néha.

elegem van.

megvan a csengettyű! és el is felejtettem, de ez kék volt, a párja - ami kint maradt -, az volt csak zöld.

amúgy anyám is üdvözölte a mindent lenyelők táborában, mert ő annakidején a vívótőr hegyvédő kis golyócskáját ette meg, de az koppant is a fém biliben utána.

még pénteken lementem a gyerekkel kettesben - tesómék vittek - vidékre anyámékhoz, hogy eb meg nyugodtan elmehessen disznótvágni (és azt twitteren élőközvetíteni), erre mire leértem, már vacsorakor olyan rosszul lettem, hogy le akartam esni az asztal alá, meg behányni a szagoktól, úgyhogy ezer szerencsémre le tudtam passzolni Zsófit nagyszülőknek, én meg mentem haldokolni a kanapéra, és azon dilemmáztam hogy alul vagy felül jön-e ki hamarabb a cucc. A lényeg hogy borzasztóan lettem, hidegrázás, erős hasmenés, lepkeharmat gyengeség, fejfájás és hőemelkedés. Minden mi szem-szájnak ingere. Valahogy eltelt az idő kilencig, akkor valahogy ágyba dugtam a gyereket, és életemben először én is lefeküdtem vele kilenckor, vagyis inkább beájultam. A három esti etetést szívesen megspóroltam volna, az elsőnél abban se voltam biztos hogy kijutok a konyháig. Aztán valahogy reggel lett, mivel még mindig nem voltam százas, apám bevitt az ügyeletre, ahol tiszta statáriumi állapotok uralkodtak: alig akart egy nagydarab verőember beengedni a kórházba, utána mindenkin maszk volt, majd a háziorvosi ügyelet előtt katonák, rendőrök és kurvák (két kiskatona, full gyakorlóruhában meg három rendőr kísért két combközépig érő piros lakkcsizmás nőt). Aztán persze vírus, egyen B6 (hányingerre), Smectát (hasmenésre), algopirint (lázra), meg keksz és ropi. inni sűrűn, de keveset, inkább hideget. Aznap estére jobban lettem, jött értem eb, másnapra meg más semmi bajom.

vasárnap meg reggel tettünk a kiscsizmába egy üveg miklós napi bébiételt, de más nem igazán volt tervbevéve, szóval épp levest főztem, amikor fuldoklásos hörgések hallatszódtak a szobából ahol Zsófi játszott épp, rohanunk ezerrel, fuldoklás abbamarad, lélegzik, oké, viszont nagy nyáladzás, aztán nézzük hogy a kulccsomóról hiányzik két csengettyű. Az egyiket megtaláljuk, de a másik nincs meg. Na a franc... nem is lett volna baj, de kissé rozsdás is volt, és az akasztója már annyira elvékonyodott a másiknak is, hogy nagyon éles volt, mint egy miniatűr almahámozó. Felpakoltuk a gyereket, és be a Madarász gyerekügyeletére. Ott a doki röntgenre küldött, majd mikor megérkezett a lelet, akkor mutatta ahogy a hasában van a kis kerek fémizé, de hogy minden rendben, egy két nap és ki fog jönni. Ugyanitt felvilágosított hogy az emberi emésztőrendszer bámulatos, és egy varrótű is képes átmenni a bélrendszeren anélkül hogy fennakadna, szóval ne aggódjunk, etessük krumplival meg kenyérrel, az jó fogó, kiviszi. De ha lehet az egzotikus ételeket - mint amilyen a kulccsomó - inkább ne adjunk.

Úgyhogy nekünk megvolt a mikulás, több napra elosztva, és még nincs is vége, hiszen Zsófi bármikor kakilhat egy csilingelőset.

addigis túrom a kakikat.

Első felnőtt társas kapcsolati esténket töltöttük: négyesben vacsoráztunk a PataNegrában, miközben Zsófi otthon maradt a hugommal. Mondjuk fürdetés-lefektetésre már ugyan hazaértünk, az a következő lépés, de kezdetnek ez is megteszi.

Csak szép sorban.

Másik hír hogy szuper rövidre vágtam a körmeim, és gyönyörű sötétlilára festettem őket, és most szerelmes vagyok.