állni a befagyott és vastagon behavazott Balti tengerEN. Tiszta Delta főcím fíling.

Délután három órát bóklásztunk Helsinki utcáin a dermesztő mínusz tíz fokban, gyönyörű a város, vastag hótakaró alatt minden, de elképesztő hideg van, pedig tegnap mikor landolt a gép, mínusz 19 fok volt...

Teljesen átfagyva értünk haza, aztán fogtam a törölközőt, lesétáltam az alagsorba és zuhanyzás után befeküdtem a 85 fokos szaunába, meztelenül, egyedül.

Fuckin' priceless.

ma kétségkívül a legjobb pillanat az volt amikor visszahuzgáltam Zsófi kislábujját, és megszűnt a ficam.

Talán délben, lefektetéskor rúghatta el, még fel is jajdult, de azthittem a sarkát ütötte be amikor feküdt és a rácsokat rugdosta a nagy aludni akarásban, aztán egész délután minden baja volt, de nem tudtam rájönni hogy mi lehet, míg aztán kétszer is megtörtént hogy felvette az apja, illetve J, és mindkétszer ordított látszólag a semmi miatt, a számára amúgy két legkedvesebb ember kezében... ez már felettéb gyanús volt mindenkinek, úgyhogy tüzetes átvizsgálásra kerítettünk sort, hogy hátha szúrja valami, vagy szálka, vagy akármi, és akkor vettem észre hogy a kisujja furcsán meg volt csavarodva, meg kicsit piros volt. Tapintásra meg lehetett érezni hogy hülyén állnak a csontok benne.

Pánik: eltört a kislábujja így utazás előtt egy nappal, most mi lesz szegénnyel?! Védőnő 1 nem veszi fel. Ügyelet foglalt, Védőnő 2 felveszi, és megnyugtat hogy 1: úgysem lehet mit csinálni vele, 2: szerinte nem eltörött hanem ficamodott. Ez teljesen jól passzolt mint diagnózis, mert se lila nem volt az ujj, se nem igazán ordított ha hozzáértünk, csak akkor ha memozdítottuk.  Úgyhogy el akartam vinni az ügyeletre hogy csinálják meg de Védőnő2 lebeszélt, mondván ezt mi is meg tudjuk csinálni.

Nem kicsit voltam ez ügyben szkeptikus, de nekifogtunk: eb lefogta, én meg elkezdtem finoman kifelé simítani, húzni, amíg úgy nem nézett ki az az ujj mint előtte, és akkor bizonyosodtunk meg arról hogy tényleg ficam volt, amikor az ujj-visszatétel után mintha egy teljesen másik Zsófit kaptunk volna vissza: újra jókedvű lett meg rohangálós.

a Hó. az összes borzasztó mellékkörülményével együtt rettentően szeretem ezt a normális havas telet. Ha tél, akkor legyen hideg. Ha hideg, akkor legyen hó. Ha hó, akkor viszont legyen legalább 30 centi. És voilá, itt van minden.

Ha nincs hó, akkor mindig azt várom hogy mikor lesz már melegebb, meg zöld meg tavasz, az meg ugye januárban/február elején még odébb van, de így legalább pontosan tudom hogy nem a tavaszt kell várni, hanem a telet kell kihasználni: szánkózni, hóembert építeni, havat fotózni és madarakat etetni.

már csak azt nem találtam ki hogy az aktuális vinnyogásaimat hova írjam, mert úgy elég disszonáns lenne a "maijó"-s kísérletem... lehet hogy másik blogot kéne nyitni az életigenlésre

a frissen sült kenyér illata.

Igaz hogy szétrepedt és kicsit még ragacsos is a belseje, de mindenkinek ízlett.

soulemama nagy-nagy kedvenc most már egy ideje, amikor ráakadtam, egy kis beleolvasás után rögtön tudtam hogy ezt elejétől a végéig végig kell olvassam, úgyhogy kezdtem 2005-ben, és két hét alatt esténként végigolvastam, úgy hogy beosztogattam hogy maradjon másnapra is. Nagyon nagyon tetszik az életfelfogása, az ITT és MOST-ban éléssel, az apró örömök keresése az életben, a két kezi otthon, stb. Tiszta terápia már olvasni is, még nagyobb jó érzés mikor foganatja lesz, megvalósul (sült azóta újra kenyér, elővettem a textilpelusokat, csináltam egy üzenőtáblát, próbáltam többet kirándulni a gyerekkel, kipróbáltam a kötést és egyre jobban értékelem az amúgy utált régi ágyneműhuzatokat és törölközőket. szmájli.)

Már nem emlékszem pontosan hogy mikor és hol de volt valami olyasmiről szó egyszer hogy egy hónap amikor minden nap megírta hogy aznap mi volt a jó.

Nagy kihívás ez nekem, a lusta, pesszimista, kishitű paranoiásnak, de azthiszem belevágok. Biztos nem olyan érdekes mint a picsogás, de most ez egy ilyen próba. nekem.

mostanában elég gyakran maradok fent kora hajnalig, van hogy háromkor megyek aludni. Ez mondjuk nem jellemző, de a hajnal 1 órási fekvés az igen.

A gyerek elalszik legkésőbb úgy 10-ig, aztán eb is kidől éjfél felé, és egyedül maradok a laptoppal. Egy darabig még pötyögök meg netezek - leginkább olvasok, aztán felkerekedek lefeküdni, azaz kimegyek az erkélyre és elnézem az alvó házat szembe - ilyenkor általában már szinte egyik ablakban sincs fény -, a hó miatt puha és tiszta minden, szemben a hegyen most jól látszanak a lombtalan oldalban a házak fényei és a nátrimgőz lámpáktól tiszta narancssárga az ég meg minden. Beszívom a hideg levegőt, hagyom hogy csípje a bőröm kicsit a mínusz, majd nyitva hagyom az ajtót és kicsit még összerakodok a lakásban csak úgy nagyjából, meg amit csendesen lehet. Bemegyek a hálóba, ott alszanak mind a ketten, kinyitom ott is az ablakot hogy átszellőzzön a szoba, közben még utolsó kör a lakásban, átöltözöm, gyereknek bekészítem a tápot. Majd becsukom az erkélyajtót és megetetem Zsófit, ablak is becsuk és alszunk.

legkedvencebb időszakom ez.

kisebb-nagyobb hullámokban tör rám, és akkor menthetetlenül befed, ...egy darabig, majd utána szintea azonnal vége.

Mindennel így vagyok. akkor ez most kényszeresség? Mint például a fórumok: Fórum A, két évig 120%, aztán drasztikus zuhanás kábé egy hét alatt 0%-ra. Fórum B szintén, és azóta volt C is és D is.

Kisállatok: volt itt a lakásban aranyhalam, papagájom, degum, két macskám (és végül a kutyám is, de azt mondjuk rögtön anyámékhoz vittem le hogy kertesházban normális életkörülményei legyenek). Ezek is úgy, hogy pl mire meglett a degu, addigra már a tenyésztését is kívülről tudtam.

Hobbik, időtöltések, meg úgy egyáltalán, minden így megy. A legutóbbi trendjeim a teljesség igénye nélkül: rápörgés a "D" fórumra, másfél évig, hirtelen több mint kétezer hozzászólással, majd most már alig tudom magam rávenni hogy megynissam... rápörgés a twitterre, aztán kifújt úgy négy-öt hónap alatt. Rápörgés a sminkre, annyira hogy a végén már floridából rendeltem egy akkora dobozzal hogy még a vám se volt kevés, de mire megérkezett, már igazából ki se bontottam. Kicsit később súlyos facebook-alkalmazás addikció, amit már most érzem hogy leszállóágban van.

de a legtragikomikusabb mostanában a kötés volt: Sose tudtam kötni, én a horgolós fajta vagyok (aki ugye nekiáll egy babatakarónak, de sose fejezi be. bahh....), mert az ment, ellentétben a kötéssel, ami meg nagyon nem amikor meg akartak tanítani valami nagynénik amikor kislány voltam , viszont annyi szépet és érdekeset olvastam mostanában, hogy úgy voltam vele hogy nehogymár ne tudjam megtanulni. És ez persze úgy egy hete a Müller közepén tört rám, ahol meg csak zoknifonalat meg 3-as zoknikötőtűt lehetett akkor épp kapni, úgyhogy aznap este majd' kifolyt a szemem, ahogy váltogattam a mini tű - vékony fonal-ról a youtube-ra (ami nem épp ideális két elfoglalt kézzel, amikor csomószor pauzézni kéne, ... már azon voltam hogy lábbal fogom nyomkodni a space-t, amikor eb felajánlotta értékes billentyűnyomkodós szolgáltatását). De megtanultam a láncok felhurkolását, aztán a sima, meg fordított kötést is, hogy hogy lesz szép egyforma a kötés: ha váltogatjuk a kettőt, úgyhogy azt is kötöttem gyorsan. Másnap aztán leesett a tantusz hogy miért fura ez a kötés, mert nem értettem hogy mi a pláne abban hogy mindegyik sornál cserélgetni kell a gombolyag helyét, hogy így jár az aki youtube-ról tanul kötni, és a sima kötést egy ausztrál videóról, a fordítottat meg egy amerikai videóról tanulja (a szemfelszedés mellesleg japán volt), és így az egyiket continental a másikat english sztájl tanultam meg. IJ.

Még két este szórakoztam a sima meg a fordított európai meg az angol váltogatásán, variálásán a zoknikötősűs cuccal, böngésztem a kötés tutorialokat tovább, míg tegnap este ráakadtam egy  csavart minta oktatóvideóra, amitől leesett az állam, mert mindig is azthittem hogy ez a kötés csimborasszója, az alfája és ómegája, és csak a beavatottak ismerhetik a titkát, de ők is kizárólag negyven felett, és csakis hitaszékben köthető, de lehullt a lepel, és kiderült hogy Óz állt a szerkezet mögött tök egyszerű. Úgyhogy a következő - otthonról hozatott nagyanyai hagyaték maradék vastagabb fonál és 5-ös tű - darabnál már gondoltam hogy egy életem egy halálom, ki kell próbáljam. Aztán 10 szem után még a szemszaporítással is bepróbálkoztam sikerrel, majd nekifutottam a csöveknek, meg utána a csavarásnak is. Ilyen cső-tű helyett az egyik zoknikötőtűt raktam rá a három szemre először egy hirtelen narancshéj stopperral, következő csavarásnál szofisztikáltabb megoldást kerestem (mert megettem a nagy koncentrációban a narancs héját is) és rá celluxoltam, de sikerült.

És már nincs is tovább értelme a kötésnek, legalábbis érzem hogy már nem vonz annyira... kész vége, kimerült, úgyhogy álljon itt a kép életem első és egyben (eddig) utolsó két kötéséről mementónak.

(de a bloggal kapcsolatban optimista vagyok, mert 8 év az azért csak nyolc év. még gombócból is sok, nemhogy impulzusból)

pontosan ez történik itt is