kisebb-nagyobb hullámokban tör rám, és akkor menthetetlenül befed, ...egy darabig, majd utána szintea azonnal vége.
Mindennel így vagyok. akkor ez most kényszeresség? Mint például a fórumok: Fórum A, két évig 120%, aztán drasztikus zuhanás kábé egy hét alatt 0%-ra. Fórum B szintén, és azóta volt C is és D is.
Kisállatok: volt itt a lakásban aranyhalam, papagájom, degum, két macskám (és végül a kutyám is, de azt mondjuk rögtön anyámékhoz vittem le hogy kertesházban normális életkörülményei legyenek). Ezek is úgy, hogy pl mire meglett a degu, addigra már a tenyésztését is kívülről tudtam.
Hobbik, időtöltések, meg úgy egyáltalán, minden így megy. A legutóbbi trendjeim a teljesség igénye nélkül: rápörgés a "D" fórumra, másfél évig, hirtelen több mint kétezer hozzászólással, majd most már alig tudom magam rávenni hogy megynissam... rápörgés a twitterre, aztán kifújt úgy négy-öt hónap alatt. Rápörgés a sminkre, annyira hogy a végén már floridából rendeltem egy akkora dobozzal hogy még a vám se volt kevés, de mire megérkezett, már igazából ki se bontottam. Kicsit később súlyos facebook-alkalmazás addikció, amit már most érzem hogy leszállóágban van.
de a legtragikomikusabb mostanában a kötés volt: Sose tudtam kötni, én a horgolós fajta vagyok (aki ugye nekiáll egy babatakarónak, de sose fejezi be. bahh....), mert az ment, ellentétben a kötéssel, ami meg nagyon nem amikor meg akartak tanítani valami nagynénik amikor kislány voltam , viszont annyi szépet és érdekeset olvastam mostanában, hogy úgy voltam vele hogy nehogymár ne tudjam megtanulni. És ez persze úgy egy hete a Müller közepén tört rám, ahol meg csak zoknifonalat meg 3-as zoknikötőtűt lehetett akkor épp kapni, úgyhogy aznap este majd' kifolyt a szemem, ahogy váltogattam a mini tű - vékony fonal-ról a youtube-ra (ami nem épp ideális két elfoglalt kézzel, amikor csomószor pauzézni kéne, ... már azon voltam hogy lábbal fogom nyomkodni a space-t, amikor eb felajánlotta értékes billentyűnyomkodós szolgáltatását). De megtanultam a láncok felhurkolását, aztán a sima, meg fordított kötést is, hogy hogy lesz szép egyforma a kötés: ha váltogatjuk a kettőt, úgyhogy azt is kötöttem gyorsan. Másnap aztán leesett a tantusz hogy miért fura ez a kötés, mert nem értettem hogy mi a pláne abban hogy mindegyik sornál cserélgetni kell a gombolyag helyét, hogy így jár az aki youtube-ról tanul kötni, és a sima kötést egy ausztrál videóról, a fordítottat meg egy amerikai videóról tanulja (a szemfelszedés mellesleg japán volt), és így az egyiket continental a másikat english sztájl tanultam meg. IJ.
Még két este szórakoztam a sima meg a fordított európai meg az angol váltogatásán, variálásán a zoknikötősűs cuccal, böngésztem a kötés tutorialokat tovább, míg tegnap este ráakadtam egy csavart minta oktatóvideóra, amitől leesett az állam, mert mindig is azthittem hogy ez a kötés csimborasszója, az alfája és ómegája, és csak a beavatottak ismerhetik a titkát, de ők is kizárólag negyven felett, és csakis hitaszékben köthető, de lehullt a lepel, és kiderült hogy Óz állt a szerkezet mögött tök egyszerű. Úgyhogy a következő - otthonról hozatott nagyanyai hagyaték maradék vastagabb fonál és 5-ös tű - darabnál már gondoltam hogy egy életem egy halálom, ki kell próbáljam. Aztán 10 szem után még a szemszaporítással is bepróbálkoztam sikerrel, majd nekifutottam a csöveknek, meg utána a csavarásnak is. Ilyen cső-tű helyett az egyik zoknikötőtűt raktam rá a három szemre először egy hirtelen narancshéj stopperral, következő csavarásnál szofisztikáltabb megoldást kerestem (mert megettem a nagy koncentrációban a narancs héját is) és rá celluxoltam, de sikerült.
És már nincs is tovább értelme a kötésnek, legalábbis érzem hogy már nem vonz annyira... kész vége, kimerült, úgyhogy álljon itt a kép életem első és egyben (eddig) utolsó két kötéséről mementónak.
(de a bloggal kapcsolatban optimista vagyok, mert 8 év az azért csak nyolc év. még gombócból is sok, nemhogy impulzusból)
