az van, hogy vasárnap Zsófi betöltötte az 5. hónapját, de kicsit sűrű a program úgyhogy most nem tudtam még írni, de már készülök!
illetve ma annnnnnnnyira nagyon tutulós reggel óta folyamatosan, hogy vagy kiugrok az ablakon, vagy leadom a lelencbe, úgyhogy előbb várjuk meg hogy mi lesz, hátha már nem aktuális a hóelemzés. gonosz szmájli.
kacsintós szmájli.
Öt hónapba telt mire végre maradéktalanul szavakba tudtam önteni a születéstörténetet. A luca széke kutya füle ehhez képest. Egy mondat itt, egy mondat ott, egy bekezdés újra, majd újra, aztán itt foghíjas, ott hiányzik még valami. Nem jó, nem adja át.
Ez is csak egy rossz kísérlet egy leírhatatlan dolog megfogalmazására.
a cumi neki kábé erre jó
tegnap kimenekültünk tesómékhoz a nagy meleg elől, és a kertben árnyékban töltöttük az időt, nagyon jó volt, Zsófi is hatalmasat horpasztott a pléden délután, viszont estére éreztem hogy valami nem kóser, és most reggelre kristályosodott ki hogy napszúrást kaptam, szerencsére az enyhébb fajtából, de akkor is, itt ülök, zsibbad a fejem a fájástól, meg taknyos vagyok. Ablakok becsukva, hogy a meleg ne jöjjön be, de majd kénytelen leszek a folyosóra kinyitni az ajtót hogy legalább oxigén jusson be ha majd elhasználtuk az összeset.
klíma. miért is nincs? mert spúrgéza vagyok, és nem akarok sokáig itt lakni, és úgy gondoltam hogy már nem akarok a lakásra invesztálni. persze ezt a döntésemet sosem meleg napokon hozom, de hőségben már ritkán találni klímaszerelőt... No meg ha klíma lenne, akkor tuti amint melegebb lenne kicsit, már menne is, és méginkább nem mennék itthonról el.
de én most balra el, mert beveszek valami fejfájáscsillapítót
most jött el az a pillanat hogy begolyózok ha még egy órát itthon kell töltsek.
Nem járok sétálni a gyerekkel, mert kibaszottul utálok céltalanul lófrálni, meg hova menjek "levegőzni" a szerencsétlennel? A Flórián térre, vagy az Árpád hídhoz?
Ebnek a melója miatt szinte minden nap többszáz kilométert kell vezetnie, úgyhogy neki pont az lenne a pihenés ha egy kicsit itthon lógathatná a lábát.
én viszont már ott tartok hogy egy dugóban ácsorgás közben kocsiablakból kibámulásért, vagy egy hipermarketben embereket nézésért is lassan ölni tudnék.
és nem, nem megyek mégegyszer - bárcsak megtehetném - anyósékhoz se megy anyámékhoz se, mert kábé három napig idegbeteg volt a gyerek, a felborult napirend, meg a sok hurcibálás utáni ingermegvonástól.
ezenkívül ha meleg van, az a baj, ha hideg akkor meg az.
Uff.
Ezzel már adós vagyok egy ideje, ugyanis július elsején Zsófi megkapta az első kanál gyümölcslevét: meggylé.
Történt ugyanis, hogy kicsit meg volt fázva, és adtam neki cévitamint, meg megmutattam az otthoni dokibácsinak, akit nagyon szeretek és megbízok benne, ő meg azt mondta hogy ne cévitamint adjak neki hanem akkor már gyümölcslét. Jól meglepődtem, hiszen eddig úgy voltam vele hogy a mai állás szerint fél éves korig semmit, csak anyatej (ill. tápszer ofkorz).
Aztán elmagyarázta, hogy a tudomány legeslegújabb állása szerint érdemes négy-öt hónapos korban megkezdeni az idénygyümölcsök levének kóstoltatását, sőt a gluténnel se szabad várni egy éves korig, az menjen fél éves kortól. (a tej még mindig sokáig tiltólistás.) Így sokkal jobban elkerülhető az allergia.
Főleg nekünk jó, mert itt a nyár, friss a meggy, alma, körte meg a barack (minél szőrtelenebb), abból nyomjak levet, tuti jobb C vitamin forrás, és ráadásul megízleli. Lassan egy-egy kanál lével kezdjem, aztán menjen fel kb 20-ig, stagnáljon, majd jöjjön a következő gyümölcs az előző - már megszokott - ízhez keverve, majd fokozatosan "kitisztulva". Persze ez még abszolút nem számít bele az étkezési mennyiségbe.
Aztán kábé fél éves lesz, és akkor meg már mehet a gyümölcs pürésítve is.
Szóval meggy már terítéken, megy a pici szitába a négy szem, paszírozom, és aztán meg jót lehet derülni a különböző fintorgásokon
Vettem egy olyan tablettát ami gyakorlatilag azt csinálja hogy ha eszel valami zsírosat, akkor megköti a bevitt zsír negyedét és azt kiszarod. márelnézést. Elvileg naponta a három főétkezéskor kell bevenni egy-egy szemet, de csak ha zsírosat eszik az ember. De nem szabad hogy túl zsíros legyen, mert akkor kontrollálatlan zsírfosás a végeredmény. Ez majdnem ilyen szavakkal benne is van az amúgy elég drága pirula dizájnos útmutató füzetének(!) egyikében(!!).
Namármost eleddig hibátlanul működik a dolog, már ami a diéta részt illeti, mert inkább nem eszem meg azt a tojásrántottát csak hogy ne kelljen bevenni a tablettából sem.
az milyen már hogy ma többször kaptam magam azon hogy vitatkozom anyámmal, elméletben, fejben. Százhúszmillió féleképp próbálok magyarázkodni trillió kötözködésére/paranoiájára/beszólogatására. Komoly erőfeszítéseket kellett tegyek hogy NE csináljam. Hogy ne pörögjek ezen. és ez elég sokszor szokott lenni.
Mert hülye lépcsőházi gondolkodó vagyok, forrófejű, logikátlan naiva. Egész életem az anyámmal folytatott vita. Ilyen olaszos se veled se nélküled tragikomédia. De néha inkább dráma. Úgyhogy ha valószínűsíthető hogy konfrontációra kerül sor vele, akkor már az előző napokban elkezdem túráztatni magam a lehetséges vitahelyzeteken, mérgezem és hergelem magam, ilyen "tudod mit? baszd meg a létrát, Malacka" szintig is akár.
Most hogy itt van Zsófi, csak arra tudok gondolni hogy mennyire irgalmatlanul fontos hogy átlépjem saját magam, mert biztos hogy tudat alatt anyám mintái égtek be, és ezt NAGYON nem akarom neki. Nehéz. Vissza-vissza nézek már most is esténként a napra, hogy mennyi rögzült szar van az emberben, amit totál gondolkodás nélkül csinál, és pedig még nincs is verbális kommunikáció.
Amúgy nekünk ugyanaz az anyánk?