most jött el az a pillanat hogy begolyózok ha még egy órát itthon kell töltsek.

Nem járok sétálni a gyerekkel, mert kibaszottul utálok céltalanul lófrálni, meg hova menjek "levegőzni" a szerencsétlennel? A Flórián térre, vagy az Árpád hídhoz?

Ebnek a melója miatt szinte minden nap többszáz kilométert kell vezetnie, úgyhogy neki pont az lenne a pihenés ha egy kicsit itthon lógathatná a lábát.

én viszont már ott tartok hogy egy dugóban ácsorgás közben kocsiablakból kibámulásért, vagy egy hipermarketben embereket nézésért is lassan ölni tudnék.

és nem, nem megyek mégegyszer - bárcsak megtehetném - anyósékhoz se megy anyámékhoz se, mert kábé három napig idegbeteg volt a gyerek, a felborult napirend, meg a sok hurcibálás utáni ingermegvonástól.

ezenkívül ha meleg van, az a baj, ha hideg akkor meg az.

Uff.