természetesen nem találom az opciót amivel titkossá lehetne tenni, úgyhogy írtam a blog.hu supportnak, hátha tudnak segíteni. Most kicsit lefagytam hogy mi van ha nincs ilyen opció hogy látszik és listázódik a blog, de jelszót kér és úgy olvasható.... 

a bazár.

szóval ezt itt bezárom hogy legyen értelme ide írni még. Ha akarsz olvasni, írj. mirwenblog kukac gémél pont kom.

az a szar a ritán blogolásban hogy nem tudom hogy mit írtam le és mit nem, és nincs kohézió, nem lehet sztorizni, nem illik bele semmibe. Ráadásul ami izgalmas, azt meg úgyse tudom igazán ide kiírni...

Most az első nyár hogy nem akarom magam azonnal megölni amikor realizálom hogy itt lakunk... volt már vagy három olyan délután/este amikor az itteni "barátokkal" iszogattunk kertjükben, miközben a gyerekek meg rajzottak körülöttünk, de olyan csill volt, és jó és egy pillanatra nyugis...

élet zajlik... Zsófinak még hátra van egy hónap a második osztályból, Simonnak egy hónap az óvodából és kész, megy suliba, Vilmosnak meg az otthon henyélésből és megy oviba. Oké, előtte nyáriszünet, de akkor is. 

eb melózik, próbál több pénzt keresni, de nem igazán megy, szóval anyagilag szarul állunk. Én munkakeresésem most felfüggesztve. Volt előtte már majdnem harmadik körbe bejutás is. De most hagyom, úgyis jön a nyár, aztán meg Vilmossal oviba szoktatás. Meg megmondom őszintén VÉGRE bazmeg, nyolc év után lenne SAJÁT időm. egész órák amikkel csak én rendelkezem. Egyedül. Kurva jó lenne. Más kérdés hogy ITT mi a faszt lehet csinálni, főleg kocsi nélkül, de első körben rettentően szeretnék sportolni eljutni.

ahhfuck, nem lehet ide semmi izgalmasat írni, szar ez így. Szerintem bezárom titkosra az egészet... 

csak hogy legyen már ilyen is

Zsófi: februárban ugye nyolc éves lett. Emésszük kicsit ezt a számot. NYOLC. 8. NJOLCZ.... Nem, sajnos sehogy sem megy.

másodikos iskolás, másodikos montessoris, tökre imádom még mindig ezt az iskolát. Nő mint a gomba, 131 centi, sok kiló, már lassan vissza kell fogni az evését mert állandóan éhes. Igen, minden gyerek eljut ebbe a korba... haha. 29.es a lába (ezzel szerintem korosztályos negatív rekord tartó) ((cumit tavaly tette csak le, de megszületett egyik nap benne az elhatározás, pedig sokszor sírt is már hogy nem tudja magának betartani (én direkt nem pussoltam) és akkor végleges lett és tényleg azóta semmi)) Fogait végignézte fogorvos, sokat tömtek (ilyen kis szuvasodásokat is), de kettőt ki is húztak hogy nehogy az alatta növekedő maradandó fogát bántsa. Ezek a foghíjjak miatt meg kapott "fogszabályzót", ami igazából csak arra szolgál hogy a fogak ne csússzanak össze.

Ügyeske, borzasztóan szeretne megfelelni mindenkinek, és nagyon letöri ha nem jön össze. Gyorsan megsértődik, főleg mostanában nebántsvirág, állandó elrohanós ajtócsapkodós hisztik kísérik. És borzasztóan ki van éhezve a másik gyerekekre is , az ő elismerésükre is. Ez főleg akkor nyilvánvaló ha jön valaki Simonhoz, kis társa, akkor azonnal rátelepszik Zsófi és próbálja elnyerni magának a társaságát bármi áron. Ez elég csúnyán szokott végződni: Simon és Zsófi összeveszik rajta, a szerencsétlen vendég gyerek meg gyakorlatilag elmenekül(ne) innen. Szóval mostanában szeparálni kell őket.

DE! külön viszont egy bújós csillagbogár. Tök sok érett és nagylányos vonással. Megvolt Évivel az első közös, külön szünete (öt napig tesómékkal egyedül, szénné kényeztetve. aww)

Kicsit sajnálom hogy itt a "telepen" az összes korosztályos kislány másik iskolába jár, és ezért neki nehezebb velük menni görkorcsolyázni, meg rollerezni, pedig jó lenne.

Németül gyönyörű kiejtéssel beszél, pörgeti meg gurgulázza a különböző német R-eket is, suliban jól halad, szókincs az egyetlen amivel ugye rendes lemaradásban van amúgy átlagos matek/helyesírás területén, de pl angolból nagyon jó. Mondtam már hogy mennyire bejött az ASL meg a kezdetektől angol mesefilmet nézése? Gyönyörű kiejtéssel tök jó kis szókinccsel szépen el lehet társalogni vele angolul. NULLA tanítás. mert ugye nem is úgy tanulnak... tanítónénije nagyon meg volt lepődve hogy ha nem angol óvoda, nem angol egyik szülő sem és nem járt angolt tanulni akkor honnan tud. Mondtam hogy csak mesefilmek . A kényszer nagy úr. MUHAHA.

Simon: hat (és fél) éves nagycsoportos óvódás és a legnagyobb meglepetés a három közül. 120 centi magas, 28-as a lába kb. Két foga is kiesett már alul, jönnek az újak. (cumizik és a sárga takarója is fontos neki)

Rettentően élvezi az óvódát és az ovi is őt :). Nagyon jó gyerek lehet ott, mert a gyerekek körében IS és az óvónénik körében is nagyon népszerű. Rendes ("tüchtig" , nem győzi eleget hangoztatni az az idősebb óvónénije akitől én a legjobban féltem), elpakol, kirakózik, utolsó évre elkezdett nagyon rajzolni, és MINDENE a távirányítós akármi.

Sokat ragaszt, rajzol, tervez, igazán tényleg ügyesen. Két napja jött meg az értesítés hogy felvették a Montessoriba őt is, szóval szeptembertől iskolás, igazán megérdemi, hogy így fogalmazzak, már nagyon ki van éhezve a tudásra és szerintem majdnem tud úgy számolni mint Zsófi most. ír és olvas a maga kis cuki módján, teljes mesét. múltkor az írógépen is.

kicsit raccsol magyarul is, meg ugye németül is érzik ezt rajta, kapott haladékot a logopédus "elől", de szerintem ez nem vészes

Teniszezni jár amikor épp van pénzünk, igazából az ő sport"taníttatása" le is nullázza a különórák kasszánkat, szegény többi gyerek. Teniszezni nagyon szeret, csak elindulni nehéz néha oda, aztán ott már lelkes. szerintem egész jó csinálja azt is. Illetve az edzője szerint is.

Amikor csak ketten vannak Vilmossal, akkor végtelen cuki nagytesó tud lenni vele, igazgatja és fogja a kezét, stb...

Vilmos: három éves lett öt napja.... hivatalosan is vége mindenféle kisbabás kornak. Asszem tavaly novemberben hagyta abba a pelenkázást, illetve pontosabban szólva, akkor kezdett el vécébe pisilni és nem sokkal később (egy hét?) oda is kakilni. ISZONYÚ nagy lépés! És nem sokkal később meg már estére is szobatiszta lett, alig volt egy-két baleset. Kb 1 méter magas és sok kiló, de arányosan, szóval jó magas három évesnek. Lába is jó nagy, úgy 26-os lehet... Ruhái Simonnal majdnem kompatibilisek: sok olyan ruha van amiről csak megszokásból tudom hogy kié, mert pont a kettő közötti: Vilmosra kicsit nagy, Simonra már kicsit kicsi. 

ujjszopós, rettentően. és "szőri" (bárányszőr) függő.

NAGYON SOKAT küzdöttünk. tényleg horror volt szerintem neki is meg nekem is a kezdet. 

Jaigen: még mindig nem beszél. Illetve most kezdett egyre több szót mondani, kis kezdetlegesen. Mondatok építése két szóból a max, pl: "szőji. hola?" Szőri. Hol van? vagy még ennyi sem. ("Vija, Mimi" ez pl Zsófi és Simon) Erre a doki fél évet mondott türelmi időt, németre meg az intézményesedést követően fél évet. Mert ugye még mindig otthon húzzuk egymás agyát. Felvették Simi ovijába, de majd csak szeptembertől, 

Rettentő sok frusztrációja van, fele abból hogy nem tudja kifejezni magát, fele meg az amit miattam szedett össze. 

Ráadásul most fejlődési pokol tornácán vagyunk: még nem bírja az egész napot délutáni pihenés nélkül, de délben még nem fáradt eléggé hogy aludjon. Este viszont így sose tudjuk 11-előtt letenni... Oké, napközben nem nagyon megyek vele ki, mert csak a szopás: nagyon szeretne kimenni, de felöltözni kurvára tiltakozik. én meg nem vagyok hajlandó azért harcolni vele hogy neki jó legyen utána, mert kint lenni vele is nettó szopás. KIBASZOTTUL gyűlölöm hogy nincs itt zárt játszótér, mert ez a gyerek az akit az út közepéről hoznak vissza rendőrök a város másik feléből ha egy másodpercre lankad a figyelmed és nem és nem és nem vagyok hajlandó kismotoros szófogadatlan kismajmok után rohangálni. 

Mert igen, nem hallgat.

Az ő erőssége hogy szépen és sokat eszik.

de érdekes amúgy hogy tényleg beleesik az ember abba a hibába hogy a legkisebb gyerek mindig KISgyerek marad. Most is nézegettem régi képeket és Simont ennyi idősen már befizettük síoktatásra, nekem eszembe nem jutott volna még őt befizetni, mondván kisbabát minek... haha.... Meg Simon is két éves kora óta csanába, illetve 2,5 éves kora óta óvodába járt. Vilmos 3,5 lesz mire végre ovis lesz, már rég kéne neki a társaság, a szellemi és testi lefárasztás...

hogy is kell blogolni? már tökre elfeljtettem

De nem hagyhatom annyiban.

németországi lét viszonylag normalizálódni látszik. A szar továbbra is szar, csak mostmár ismert szar.

állás még mindig nincs, Vilmosnak bölcsi sem. Nekem élet sem.

De 2017 a változás éve, a gyaloglás vége.

Rögtön az első napokban nyertem egy Zewa kéztörlő csomagolásán lévő kuponkóddal egy kurva jó kis WMF keverőtál szettet, Aztán az egyik állásinterjún bejutottam utolsó körig (ahonnan persze(?) kiestem)

pénzzel továbbra is szarul állunk, de valahogy csináljuk majd tovább

Anyósék kaptak kámingáutot, belezakkantak kissé és nem igazán fogadják el a dolgokat, én fejben meg állandóan magyarázkodok, de mostanában próbálom lebeszélni legalább saját magam erről. Mert minek? Mégis ki az akinek magyarázkodnia kéne? meg szarul éreznie magát? Nem hiszem hogy nekem

az egyetlen jó dolog ami szokott történni ha hazamegyek. Mondjuk mostanában abból is a fos jutott: eddig csak holmi vérvételek meg fogászatosdi (jó, parodontológia), de most ilyen műtét, olyan műtét, most már nem vicces. Következőnek áprilisban leszek otthon, azt is mire megszerveztem... hogy utána ott rohadjak anyáméknál félbénán, közben anyósomék kegyére bízva a gyerekek... Ahh, az is szar lesz.

Asszem jól látható tendencia hogy ez is az én végtelen mély gödröm amibe belepicsoghatok.... 

Pedig most tényleg annyira nem is fos, mint szokott volt lenni

ide is rég. Rossz hogy jelszavas is meg nemjelszavas. ehh...

szóval Zsófi iskolát kezdett szeptemberben, Montessori, Simon új ovi. Tél lett, egy éve itt, másfél éve németo. érdekes ez. Barátok is kezdenek alakulni, bár inkább csak ismerősök ezek, barátság csak a magyar szomszédainkkal van, de ők meg annyit dolgoznak hogy alig látjuk őket sajna, pedig irtó jó fejek.

-----

ezt a draftok között találtam, csak ötletem van hogy mikor születhetett a bejegyzés, de akkor mementónak kiteszem

this sorta' thing happend... 

ezzel a képpel fejezném ki leginkább:

a részleteket majd leírom jelszavasba 

szóval igen, amikor eljutok a blogig, akkor már általában igencsak magam alatt vagyok. úgyhogy tartozom az univerzumnak azzal hogy beszámoljak arról hogy ez eddig a legjobb november evör, mert csak. valahogy. Lehet hogy túl sok faszság és túl sok depi után a normális is már ennyir jól tud esni, de most azért még egyéb dolgok is vannak.

egyrészt már azért elég vékony vagyok. basszus, azt írom hogy vékony. najó, normál. de magamhoz képest vékony, na. ez kurva jó. a ruhát már normálisan állnak rajtam, nem csak mint egy szomorú szemeteszsák, csinos is tudok lenni, stb.

aztán most ez az adventi időszak meg az ünnepek meg minden ez tök jó, főleg hogy tavaly milyen szar volt és most már kialakult kis életünk van és normális hétköznapok 

aztán süt a nap! sokat! és közben meg már hó is esett! 

éshát ha döcög is néha, azért még mindig a legjobb nekem ebbel együtt, na.

meg egyebek, de persze ilyenkor nem jut eszembe.

jaigen, épp alszik Vilmos, a nagyok meg az intézményeikben, úgyhogy NYUGI van. áldott kegyelmi állapot ez.

CV-met is leportoltuk és hirtelen felindulásból beadtuk eb cégéhez, mert pont volt egy egész jónak kinéző pozíció és most egyszerre drukkolok azért hogy behívjanak és azért is hogy NE hívjanak be . Fosok na. szmájli

ki és mikor hiszi el hogy elegem van?! hogy kibebaszottul nem bírom tovább itthon?? amikor eltörök egy vágódeszkát tehetetlen dühömben? Miért is nem vagyok kissé jobban szucid, akkor legalább már gyogyóba beutatltak volna és szépen, nyugodtan, csendes kórteremben lehetne katatón nézni a fejemből ki. De nem

kurvára elegem van a gyerekekből is, meg az egész kurva háztatásból. NEM fehérembernek való a segítség nélküli lét. no meg a pénz nélküli sem.

és sírok ha a jövőre nézek. elkeserítően reménytelenül 

egy nagy, egyenes, idegőrlően lassú és fos highway to death

ismét az idő. egy csomó egyéves évforduló lesz.

okbóber 9: műtét, tavalyhoz képest most járok -53kilónál. Jó ez, de lehetne jobb is, főleg mostanában... állandóan szénhidrát éhség, meg ugye a szar vasam miatt fáradt is vagyok... de alakul. már mintha a hajam se hullana annyira. és tegnap végre kiválogattam a régi ruháimat. idáig nem tettem meg ezt sem. Kissé megfogyatkozott a ruhatár, fele ugye ilyen "otthoni" meg "játszós"... .haha, eufemizmus a szarra, de mindegy, tényleg kell. Fogyni jó, na. Kár hogy a bőröm nem követi a dolgokat.

aztán november elejével meglesz a németországi egy évünk is. Döbbenetesen elrohant ezzel is az idő... jön egy újabb tél, remélem most már jobb lesz, biztosan jobb lesz. más nem is lehet, na

Zsófi is iskolás lett, szeptember 16-án volt évnyitója, montessori suli. sulit szereti. De szegény mostanában vettem észre hogy veszteni nem tud. nagyon nem. keveset játszottunk vele, biztosan. Vegyes osztályok vannak, első négy évfolyam egyben (az osztályban 4 elsős van). Ő a Weide csoportban van, nyolc másik van még a suliban ugyanilyen összetétellel. Nagyon érdekes. el kéne mennem hospitálni hogy mégis hogy csinálják. Házifeladat van, nem sok, de van, szenved is a "kell"-el Zsófi.

Simi is új ovit kezdett, ő is szereti, végre rendes, gyerekekre tervezett ovi. aranyos nénikkel, nagy udvarral, ő is szereti. neki mondjuk majd csak januárban lesz egy éve hogy itt is teniszezni kezdett, de amúgy most két éve hogy ütőt fogott a kezébe. Mennyivel jobb volt azért otthon a 1on1 oktatás mint itt a KidsTreff, de mindegy, nem Agassit képzünk és különbenis szereti

Vilmos meg másfél éves és nagyon hiányzik a békés-boldog egyéves kor amire Zsófitól emlékeztem. inkább ilyen masszív rombolás az egész élet vele. Mindenkinek csak galibát okoz mindennel, mert még olyan kis oktondi.pedig amikor épp nem vagyok vérgőzös elborult állapotban akkor látom hogy ő az egyik legcukibb gyerek, sokkal bújósabb és okosabb mint a többiek voltak ennyi évesen amikor(!) jó passzban van.

lakást belaktuk, vannak már ismerősök, kertem csodaszépen alakul, pénzünk épp nem igen van, de ez volt a kompromisszum amit kötöttünk amikor kijöttünk: jó lakást jó környéken. a többi túlélhető, de ez fontos.

lett kicsönéjdem is, azóta izzik a sütő, mindent sütök. Kíváncsi vagyok hogy meddig tart a láz. de remélem még sokáig. Frugal living FTW. bár így kurvadrága mixerrel... majd kiszámolom mennyi kenyeret kell hozzá sütni hogy megtérüljön..haha

most ennyi, Vilmos bekakált, tisztába kell tenni mielőtt meghalunk a szagban

gyűlölöm hogy az otthonmaradás és a gyerekkel-levés az pont az első évek. Hogy beleőszüljön az ember a gyerek-tőle-függésbe, a szarás-etetés-bőgés háromszögbe és amikor mobilis lesz, akkor meg a káoszba amit maga körül csinál. 

Ez most egy dühből írt bejegyzés lesz, mert most baszott a földhöz egy porcelántányért a kis hülye.

Hogy mire értelmes és aranyos és cuki gyerekek lesznek, addigra kell nekem visszamenni dolgozni, addigra darálja be őket is a rendszer, onnantól van segítség. Pedig kurvára fordítva kéne. Eleinte kéne sok-sok-sok segítség, nem akkor amikor már könnyű velük.

Hogy most is milyen jókat lehetne kirándulni már a nagyokkal, meg lehetne vonatozni, meg sétálni, meg átmenni kacsát etetni, meg foglalkozásokra járni, de neeem, itt van ez a kis izé, aki mindenbe szó szerint beleszarik, akitől semmit nem lehet csinálni, hanem ismét csak csüng a lábunkon, húzva hátra, mint a rajzfilmek láncos rabgolyója...