EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen


when I grew up...

2008. március 10. - Mirwen

szegény ember KitchenAid-je:


vizes

mivel nem kaptunk már jegyet a pénteki Dj Krush-ra, ezért impulzusvásároltunk inkább egy mosogatógépet. Najó, csak félig impulzus, hiszen már ezer éve kiválasztottam, az impulzus a hirtelen a folyószámlán megjelenő fizetésnek szólt. Szóval egy új taggal bővült a lakás, de nem, nem lesz neve, hideg kiráz az ilyen "Ödönke, a mosógép" típusú dolgoktól. Eb még aznap este össze is szerelte, ami nem kis teljesítmény, tekintetbe véve hogy az ikeás mosogató szifonjához kellett csatlakoztatni, amit itt is gyorsan kiemelnék: SOHA ne vegyetek ikeás mosogatót. Minden más oké, de mosogatót ne. a csöpögtetőről nem folyik le a mosogatóba a víz, a dugó-szűrő megoldása kalap szar, a szifon és lefolyócső része meg maga a megtestesült sátáni kacaj. Most ott tartunk hogy a cucc a mosogató alatt elveszi szinte az egész 50centi széles alsószekrény űrtartalmát, és a csövek mint a laokón csoport, szóval nem csodálom hogy kábé nyolcszor pattant el a cérna aznap este eb agyában/lelkében, ráadásul éhes is volt, szóval én nem is mertem közel menni se hozzá, ilyenkor jobb éhes piranját simogatni, vagy skorpiófészekbe temetni az arcomat.

De áll a gép, működik, betöltve a só meg öblítő, tud 30 perc alatt hirtelenmosogatni, tud 70 fokon fertőtlenítve erősen mosogatni, meg automatán tenni-venni (figyeli a víz szennyezettségét, és ahhoz igazítja hogy meddig és hogy mos). Ja és amikor a vízlágyító só adagolójának a beállítását néztem, akkor figyeltem fel rá hogy a Calgon teljes agymosást végzett már mindenkin, ugyanis mindenhol és mindenki úgy tudja hogy borzasztó kemény a víz, erre a vízművek honlapja szerint épphogy kemény pl nálunk...  a mosogatógép beállítása szerint az 1-10-es skálán pl csak 3-as a kerületünk értéke (14 odH)

szóval most örömködök ezerrel, meg a júzer manuállal kelek-fekszem. 

zsákmány

az úgy volt hogy elindultun ebnek hosszúujjú pólót szerezni, és tesómékhoz. A kettő metszete a dunakeszi Auchan, meg a stopshop-os C&A volt, de benéztünk ha már ott járunk a Takko nevű osan színvonalú ruházati boltba is. És ott megláttam a leértékelt, 900 (!!!) forintos üveg gyertyatartókat. Mivel én az összeset azonnal meg akartam venni, eb viszont agyalágyultnak nyilvánított, ezért a kompromisszumos határozat után hármat hozhattam el, ami két kicsi és egy nagy.

Este faragtam bele NDK-s(!) gyertyákat, és máris a komód legszebb díszeivé léptek elő.

Képre kattintva képek még.

Eb szerint minden ilyesmi csak haszontalan porfogó, de szerintem egy gyertyatartó az minimum is hasznos porfogó. Én, mint fő randa, funkciótlan ember, szeretem magam szép, funkcionális tárgyakkal körülvenni. Igyekszem az egyensúly megőrzésére az univerzumban, ugye.

megrohantak

Reggel szeparálódtam a kocsival közlekedő ebtől, ugyanis innentől nem esik az én munkahelyem útba, szóval újra békávé változom. Ennek első és legszebb része a plusz egy óra alvás, utána a plusz egy órányi teljes lelkinyugalommal történő tökörészés a lakásban, senki nem szólt rám hogy "Siessünk máár!" meg hogy "mi a frászt csinálsz még mindig pizsamában, mindjárt fél nyolc!" és pedig már fél kilenc volt amikor épp kitaláltam hogy akkor egy adag ruhát én most akarok bepakolni a szekrénybe a dobozból, aztán még nyitogattam a hűtőt is párszor, de nem változott meg sosem a tartalma két kinyitás közben, hiába reménykedtem. Sminkeltem is, mert emberek közé megyek végtére is az ég szerelmére! Úgy pár hónapja ugyanis rákaptam hogy nem sminkelek, reggel mindig siettetett valaki, bentre meg minek? Nade a metró népe az fontos! mi van ha smink nélkül lát meg a néni a villamoson?! aztmárnem. A lényeg hogy sikerült kilenc előtt egy perccel elindulnom a kilenckor kezdődő munkám felé.

Kiléptem a lépcsőházból és bekapcsolt az automatika. Nagyon durva volt magamat felső kameraállásból lesni, ahogy ráfordulok arra a kisösvényre a fák alatt, mert az volt beprogramozva hogy villamos. Gondolkodás nélkül. A játszótér magasságában eszméltem, hogy tejóég... és megrohantak az emlékek, a hely, a reggeli vízszintes mézsárga fénypászmák, a deresen hideg levegő, hogy már megint, vagy újra, itt. Mintha SEMMI se történt volna, mintha valamifajta csipkerózsika-álomból ébredtem volna: egydül voltam, a régi lakásban, gyalogoltam épp a kistemplom előtt a munkahelyemre, csak az idő rohant el, mindjárt harminc vagyok, és semmi nem változott, csak beakadt a lemez.

idétlen időkig.

mozgalmas napok

vasárnap délben mentünk K ügynökért, majd kényszerítettük egy koreai kajálásra, de sajnálatos módon szenvedő ábrázat helyett elégedetten vigyorgott, úgyhogy a terror nem jött össze. szmájli. amúgy kaptunk tőle kafa hűtőmágneseket mexikóból meg finnországból, gyarapodik a gyűjtemény!
utána nyakunkba vettük ismét az országot, és először K barátnőkéknél álltunk meg a vidék közepén, ahol építik a házukat, nagyon klassz az egész, meghát ugye négy(!) gyerekkel az ember kiszorul egy kis lakásból. Körbejártuk a még csupasz téglafalakat, meg bennt a "házat", nagyon nagyon lelkesek vagyunk most ilyeneket nézegetni!
aztán újra kocsiba, most viszont acs.com-hoz mentünk mégtovább, hogy sok-sok szeretettel meginvitáljuk az esküvőnkre mint vendég, meg mint hivatalos esküvői fotós. Már ránk is esteledett mire észbekaptunk a nagy ismerkedésesdiben, meg képnézegetésben, úgyhogy visszafelé eb sietett ... volna, ha nem kaptam volna sikítófrászt a huszadrangú utakon töksötétben való százharminccal repesztéstől. aztán ez is elmúlt.
hétfőn szabin mindketten, mert sokmindent terveztük, vidéken:
amit sikerült: 11-re kozmetikushoz estem be próbasminkre, szegény eb szanaszét unta az agyát, aztán kimenekült a kocsiba ücsörögni inkább, 12-felé nőgyógyászat, ultrahang - bővebben következő posztban. aztán felvettük anyámat hogy az ebédet, beszélgetést, sminkmegtekintést mind párhuzamosan tudjuk megejteni, és elmentük egy bazijó igazi olasz kajáldába, úgy főznek mint a híres zamárdi-i Mauro-nál, csak nagyobb adagokat. aztán virágoshoz mentünk, kicsit körülményesen ugyan, de végülis eljutottunk ahhoz a csajszihoz aki a csokrokat fogja kötni, meg az asztaldíszvirágokat prezentálni. Nagyon nagyon elégedettek voltunk már így előre szlopálva a bizonyos medve bőrére is, ugyanis a virágos-csajszinak nincs üzlete, hanem a lakására kell menni, ami bizony egy régesrégi földszintes polgári ház volt magtárral meg mindennel, de úúúúgy felújjítva, hogy egész napokat lehetne róla regélni. legyen elég annyi hogy 1: anyám ÖNKÉNT vállalkozott hogy majd megy még egyeztetésre a csajhoz, csak hogy elmehessen újra a lakására megnézni - pedig amúgy nem vállalt el semmi szervezésesdit, mert nemtud/nemszeret szervezni, 2:eb is - meg azért hát én is - totál belezúgott a használt-házat veszünk és azt újítjuk fel ötletbe....
hjaigen, ekkor még mindig csak hétfő van és délután fél négyet írunk, úgyhogy anyámat hazavittük, majd irány vissza pest, ahol meg vártak még engem a zesküvőiruhaszalonosok mindenféle bizbasz-egyeztetésre (úgysmint: hajbavaló, stóla, fátyol etc...)
ezen egy röpke negyed óra alatt túl is voltunk, eb csodálkozott is, aztán haza, és én a doggy-bagből előszedtem a vargányás szélesmetéltemet, reszeltem rá pekorino-t, és bekapcsoltam a Heroes-t...
süti beállítások módosítása