állni a befagyott és vastagon behavazott Balti tengerEN. Tiszta Delta főcím fíling.

Délután három órát bóklásztunk Helsinki utcáin a dermesztő mínusz tíz fokban, gyönyörű a város, vastag hótakaró alatt minden, de elképesztő hideg van, pedig tegnap mikor landolt a gép, mínusz 19 fok volt...

Teljesen átfagyva értünk haza, aztán fogtam a törölközőt, lesétáltam az alagsorba és zuhanyzás után befeküdtem a 85 fokos szaunába, meztelenül, egyedül.

Fuckin' priceless.

ma kétségkívül a legjobb pillanat az volt amikor visszahuzgáltam Zsófi kislábujját, és megszűnt a ficam.

Talán délben, lefektetéskor rúghatta el, még fel is jajdult, de azthittem a sarkát ütötte be amikor feküdt és a rácsokat rugdosta a nagy aludni akarásban, aztán egész délután minden baja volt, de nem tudtam rájönni hogy mi lehet, míg aztán kétszer is megtörtént hogy felvette az apja, illetve J, és mindkétszer ordított látszólag a semmi miatt, a számára amúgy két legkedvesebb ember kezében... ez már felettéb gyanús volt mindenkinek, úgyhogy tüzetes átvizsgálásra kerítettünk sort, hogy hátha szúrja valami, vagy szálka, vagy akármi, és akkor vettem észre hogy a kisujja furcsán meg volt csavarodva, meg kicsit piros volt. Tapintásra meg lehetett érezni hogy hülyén állnak a csontok benne.

Pánik: eltört a kislábujja így utazás előtt egy nappal, most mi lesz szegénnyel?! Védőnő 1 nem veszi fel. Ügyelet foglalt, Védőnő 2 felveszi, és megnyugtat hogy 1: úgysem lehet mit csinálni vele, 2: szerinte nem eltörött hanem ficamodott. Ez teljesen jól passzolt mint diagnózis, mert se lila nem volt az ujj, se nem igazán ordított ha hozzáértünk, csak akkor ha memozdítottuk.  Úgyhogy el akartam vinni az ügyeletre hogy csinálják meg de Védőnő2 lebeszélt, mondván ezt mi is meg tudjuk csinálni.

Nem kicsit voltam ez ügyben szkeptikus, de nekifogtunk: eb lefogta, én meg elkezdtem finoman kifelé simítani, húzni, amíg úgy nem nézett ki az az ujj mint előtte, és akkor bizonyosodtunk meg arról hogy tényleg ficam volt, amikor az ujj-visszatétel után mintha egy teljesen másik Zsófit kaptunk volna vissza: újra jókedvű lett meg rohangálós.

a Hó. az összes borzasztó mellékkörülményével együtt rettentően szeretem ezt a normális havas telet. Ha tél, akkor legyen hideg. Ha hideg, akkor legyen hó. Ha hó, akkor viszont legyen legalább 30 centi. És voilá, itt van minden.

Ha nincs hó, akkor mindig azt várom hogy mikor lesz már melegebb, meg zöld meg tavasz, az meg ugye januárban/február elején még odébb van, de így legalább pontosan tudom hogy nem a tavaszt kell várni, hanem a telet kell kihasználni: szánkózni, hóembert építeni, havat fotózni és madarakat etetni.

a frissen sült kenyér illata.

Igaz hogy szétrepedt és kicsit még ragacsos is a belseje, de mindenkinek ízlett.

soulemama nagy-nagy kedvenc most már egy ideje, amikor ráakadtam, egy kis beleolvasás után rögtön tudtam hogy ezt elejétől a végéig végig kell olvassam, úgyhogy kezdtem 2005-ben, és két hét alatt esténként végigolvastam, úgy hogy beosztogattam hogy maradjon másnapra is. Nagyon nagyon tetszik az életfelfogása, az ITT és MOST-ban éléssel, az apró örömök keresése az életben, a két kezi otthon, stb. Tiszta terápia már olvasni is, még nagyobb jó érzés mikor foganatja lesz, megvalósul (sült azóta újra kenyér, elővettem a textilpelusokat, csináltam egy üzenőtáblát, próbáltam többet kirándulni a gyerekkel, kipróbáltam a kötést és egyre jobban értékelem az amúgy utált régi ágyneműhuzatokat és törölközőket. szmájli.)

Már nem emlékszem pontosan hogy mikor és hol de volt valami olyasmiről szó egyszer hogy egy hónap amikor minden nap megírta hogy aznap mi volt a jó.

Nagy kihívás ez nekem, a lusta, pesszimista, kishitű paranoiásnak, de azthiszem belevágok. Biztos nem olyan érdekes mint a picsogás, de most ez egy ilyen próba. nekem.

mostanában elég gyakran maradok fent kora hajnalig, van hogy háromkor megyek aludni. Ez mondjuk nem jellemző, de a hajnal 1 órási fekvés az igen.

A gyerek elalszik legkésőbb úgy 10-ig, aztán eb is kidől éjfél felé, és egyedül maradok a laptoppal. Egy darabig még pötyögök meg netezek - leginkább olvasok, aztán felkerekedek lefeküdni, azaz kimegyek az erkélyre és elnézem az alvó házat szembe - ilyenkor általában már szinte egyik ablakban sincs fény -, a hó miatt puha és tiszta minden, szemben a hegyen most jól látszanak a lombtalan oldalban a házak fényei és a nátrimgőz lámpáktól tiszta narancssárga az ég meg minden. Beszívom a hideg levegőt, hagyom hogy csípje a bőröm kicsit a mínusz, majd nyitva hagyom az ajtót és kicsit még összerakodok a lakásban csak úgy nagyjából, meg amit csendesen lehet. Bemegyek a hálóba, ott alszanak mind a ketten, kinyitom ott is az ablakot hogy átszellőzzön a szoba, közben még utolsó kör a lakásban, átöltözöm, gyereknek bekészítem a tápot. Majd becsukom az erkélyajtót és megetetem Zsófit, ablak is becsuk és alszunk.

legkedvencebb időszakom ez.