gyereket böfiztetni kapucnis pulcsiban érdemes, mert akkor a végterméket kényelmesen el tudja helyezni a kapucni belsejébe.

te ez egy második gyerek, szóval már bírnia kell a gyűrődést :) én otthon nem igazán akarok hordozni, Zsófit se hordoztam, mert mittomén. úgy alakult. a hordozás az a babakocsi helyett volt inkább.

Simire csak egy sapkát adok, és úgy megy a rugalmas kendőbe, pwcc-be (egy body és egy rugdalózó van rajta amúgy csak itthon)

a pwcc úgyis még három réteg, illetve az elöl zipzáras pulcsimat is ráhúzom, és arra jön a kabát is. ez még simán csak egy nagyobb kabát.

nem szoktattam külön a levegőhöz, és amúgy is ebben a kötésben nem is éri közvetlenül a levegő, mert a videón látható kötést annyiban máshogy csinálom, hogy ráhúzom a fejére is a keresztbefutó részt, amikor oldalt fekszik.

Minden nap megyünk sétálni Zsófival, ergó Simi is jön.

azt vettem észre hogy akkor fogyott el a tejem, amikor elfogyott a Moremilk kapszula. pedig baromira nem hiszek az ilyesmiben. úgyhogy egyéletemegyhalálom vettem egy nagy dobozzal még, ezen ne múljon.

a gyerek problémái meg: nos a hasfájósság 80%-a elmúlt, köszönhetően egy sikeres tápszerváltásnak, Milupa HA Start Optimáról sima Milupa 1-re, ezzel együtt híre hamva sincs a botrányos szagú pukiknak meg a mocsárszagú méregzöld kakiknak. Vége a krokodilkönnyes "FÁÁÁÁÁJBASSZAMEG!!" ordibálásnak is, már csak szolíd, "fáj a hasacskám, mert sokat ettem", vagy "kurvára unom a mai napot" sírások vannak.

így azért könnyebb.

a hátrány: az új tápszer frissen elkészítve csomósodik, azaz 1-es cumiból etethetetlen, vagy állandóan ki kell piszkálni a csomót, vagy negyed órával hamarabb kell elkészíteni. Magyarul bevetettük a variábilis cumit, amiből megy a habzsi-dőzsi.

Szóval ez a két dolog (elfogyott kapszula, tápszerváltás, cumiváltás) okozta a cicinordítás. még csak véletlenül sem a túl sok tej.

Anyatejügyileg a mélypont az a kb 40mili/nap volt, most visszakértem tesómtól a mellszívót (amit azért adtam vissza neki miután Simivel hazajöttünk a kórházból hogy "mffha, nekem ugyan nem kell, vagy szoptatok, vagy tápszerezek, én többet nem szarakodok fejéssel") (eddig kézzel fejtem), elkezdtem szedni újra a moremilket, és tornászom fel fejve a mennyiséget. Néha cicire is teszem, de elég elkeserítő mennyiségeket eszik (0-20 mili).  Most úgy napi 80-100 milinél tartunk.

ja, infacolt se használunk (elfogyott), és Gripewater meg kb napi egyszer, az esti sírásnál.

amúgy meg röhej, de annyi teát iszom még mindig. Ez nálam teljesen szokatlan, mert sosem voltam nagy teás, most meg rászoktam. (csipkebogyó hibiszkusszal) most számoltam ki hogy mikor hazajöttünk, azóta elfogyott 300 darab Canderel bogyó. Egy főzet teába teszek 4-et, azaz 75 teát gyártottam, egy adag 1,3l. Azaz 97,5 liter teát gyártottam másfél hónap alatt, azaz napi átlag minimum két liter tea, és akkor a vizet, meg az édesítetlen teákat ésa többit nem számoltam.

nos ez a Simon név, ez úgy volt hogy megnéztem ugyan a wikipédián hogy mikor van, de tökre ki is ment a fejemből, meg ráadásul a Simon névnél nincs is kivastagítva hogy melyik az amelyik a naptárban is benne van, úgyhogy úgy kapta meg Simi a nevét, hogy én tegnap szembesültem vele hogy ma van, tekintve hogy felköszöntötték.

mert lenne ugyan még október 28-án is, de az közelebb is van a szülinapjához, meg az apja és az én szülinapomhoz is, meg januárban úgysincs más, szóval akkor inkább legyen ez a névnapja.

Tegnap előtt reggel Zsófi kócosan, álmosan átbotorkált hozzánk a másik szobába, még pizsiben, és odajött a babához, akit épp szoptattam hogy "Simike!" és megsimogatta. cukipofa. nem tudom honnan vette, mert mi nem mondtuk így, de persze anyai szívemet erősen melengette

Azthittem hogy már minden mélységét megtapasztaltam a szoptatással kapcsolatos szopásnak, de ma sikerült Simonnak úgy kiakasztania, hogy nem sok választott el attól hogy szimpatizálni kezdjek a gyermekbántalmazókkal.

van ugye az a szar tény, hogy nincs elég tej, egy nap kb úgy néz ki, hogy reggel 50 mili, aztán 30, aztán 30, aztán 20 és estére 10, (plusz tápkiegészítés, meg hajnalban csak táp (ez egy etetés)), aztán mostanában megugrani látszott ez a mennyiség, mert jöttek a 70, sőt egyszer ugye 90 mili reggel, aztán következő etetés (déli) feljött 50-re, szóval összességében majdnem kezdtük megütni a napi 190milit, erről ugye zengedeztem is a hónapösszefoglalóban, erre mivel fogad ma reggel? hogy teszem a cicit a szájába, és sikítva, mint akit vernek, sírva fuldokol a cicin (a sírástól, nem a tejtől), mikor kiveszem a szájából, és megnyomom, akkor három sugárban spriccel (még ilyet nem is láttam), de nem, nem és nem... csak bömböl ellilult fejjel.

sikerült 40 milit belerimánkodni, de a végén már én bőgtem  hogy hogy utálhat ennyire, hogy mikor végre van tejem, akkor undorkodva taszigálja el meg köpködi ki. (aztán sírva fejtem még 30 milit, közben szidtam a kurva anyját a gyereknek, hátha a sors érti az iróniát)

és ugyanezt eljátszottuk a következő etetésnél is, ekkor már semennyit nem volt hajlandó enni, csak üvöltött.

hozzáteszem, a tápot se szívesen ette, de azért azt csak betolta, utána viszont ugyanúgy visítva hasfájt mint előtte.

kipróbáltam hogy csak ciciből etettem reggel, mert mondjuk 70-et evett, és hogy azzal meddig húzza, de egy óra múlva ordított hogy éhes. azt meg nem csinálom hogy minden nyikkra mellre teszem, mert az egy végnélküli cicizés lenne, abba meg csak egész egyszerűen beleőrülnék. (remélem nem sok mamamis olvas, mert itt akkor ki is fejteném hogy elborzadok magamtól hogy egy fejőstehénszerűen melltartóból lógó mellekkel kell a nap legnagyobb részét leéljem, a pizsamám foltos a kinyomódó reggeli többlettől (HAHA), masszírozva fejem, vagy épp valakinek a szájába tuszkolom, és közben nagyon kell vigyázni hogy a fejénél háromszorakkora melltől nehogy megfulladjon)

illetve csodállak Zsé, hogy az megnyugtatott hogy az anyatejtől is sír, mert én attól simán csak arra paráztam rá hogy biztos az anyatejemre allergiás.

szóval ez van, megint fogadkozom hogy abbahagyom a faszba az egészet, de persze nem megy, helyette megy a hadakozás, szarakodás, meg a reménykedés.

külön alvás van még mindig: Simivel én a gyerekszobában, Zsófi apjával a hálóban. De lassan majd lehet közelíteni, mivel ha éjfél után letesszük, már nem zajos, csak enni kér egyszer.

Mondtam már hogy teljesen más mint Zsófi volt, pl Zsófi imádta a leszorítós pólyát, Simi nem tűri el. Zsófi kiköpködte a cumit, pedig nagyon szerettem volna ha cumis lesz, Simi meg addig taktikázott, amíg kikövetelte a cumit, pedig nagyon nem szerettem volna ha cumis lesz (jobban szeretem mostmár sokkal az ujjszopás gondolatát mint a cumizást).

még a hasfájósság miatt nem nagyon szokott csak úgy ellenni, vagy alszik, vagy sír, reméljük ez lassan azért változni fog, ha másért nem, hát a hat-nyolc hetes hasfájósság-kinövéssel, vagy a jó tápszer megtalálásával.

Kábé úgy egy percig volt furcsa kukist pelenkázni, mondjuk még az íves pisikkel vigyázni kell, de ennyi.

a hűtőt ellepték a penészes sajtok, brie sajtok, nyers sonkák, füstölt húsok. Tegnap egy raklap vöröstonhalas/lazacos/lepényhalas szusit rendeltem.

szóval végre nem kell aggódni hogy beteg lesz a magzat, mert már nincs bent. Két hete.

Boldog fél hónap fordulót szigorú Simonom!

az azért vicces volt tegnap hogy letettük aludni Zsófit, aztán itt voltunk hármasban a nagyszobában, gépezett eb, aztán letette a mellette lévő fotelba a laptopot, hogy kimegy innivalóért a konyhába, kis idő múlva rohan vissza, és leveszi a laptopot a kissé sípoló gyerekről.

még szerencse hogy volt alatta laptoppárna...