végignéz, és (újra) megtér. Aztán újra. 

(igaz nem friss, de még mindig van 800 millió évünk a szavatosság lejártáig) 

 

Most jönnek a nagy szavak: vannak akik többre (kevesebbre) hivatottak...
ez a gyerek egy kerékkel többel rendelkezik, neki jó lesz szerintem egyedül is - vagy talál egy hasonló őrültet, vagy aki tolerálja az őrültségét -, és melót sokkal jobbat fog szvsz találni mint a szimpla cnc-esztergályos ami eddig volt.
de asszem nagyon kevés ennyire elborult ember van, a diverzitás jegyében meg szinte kell is hogy legyenek ilyenek, akik a hétköznapi szürke-egereknek megadják a "mi lett volna ha" érzést, megálmodják, és leélik helyettük azt az életet amit nem vállalna be/nem vállalnál be/nem vállalnék be. amúgy.

elbasztam. Ezt kellett volna megvenni....

a nagy bőrgyógyászati kanosszajárás mellett nem jutott időm megemlíteni az elmúlt pár nap fontosabb eseményeit, úgymint:

Csütörtök: este Lobóéknál társasozás. Lélekben még mindig az SLR vs. kompakt harcmezőn őrlődtem, így csúfosan kikaptam, ellenben megcsodálhattam Denzel Canon EOS 350D gépét, aztán lassan rádöbbentem, hogy amíg egy kompakt gépet se használok ki hatvan százalékban sem, addig mit is akarok én tulajdonképpen? illetve hát nagy. egész egyszerűen. A pillanat embere vagyok, a gépnek mindig a táskában/retikülben/hátizsákban a helye, nincs időm objektívek cserélni, csak mert hirtelen egy légy lábáról a templomtoronyra szeretnék átfókuszálni és hasonlók. Meg ez valahol egy extrémsport: jó drága, nagyon elhivatottnak kell lenni hozzá, és nem árt a tehetség sem. így maradtam inkább a nyúlfutócipőnél. (meg különbenis, a férfi dóga drága tekknikai kütyüket vásárolni)

Pénteken: elhatározás megszületett, majd tett követte: rohantam is lóhalálában az eksztrémdigitálba, ahol KOPP! nem lehetett kártyával fizetni, basszameg, átrobogás otp automatához, ahol KOPP! a limitem 100e egy napra. basszameg. Nagyon nem akarta megadni magát a dolog, ám ekkor eszembejutott hogy nemrég töltöttem le vmi otp-s banki alkalmazást a telefonomra, hátha... Mondtam is ebnek - aki közben már rezignáltan támasztotta a falat, szemében a "nem olvasol a jelekből?" kérdést véltem még kicsillanni - hogy megeszem a kalapom ha ez összejön. Kattingattam a wapon jobbrabalra, és nem hiszitek el! de sikerült! kábé két perc alatt beüzemeltem az egész alkalmazást - kártyaszámot kellett még adni neki -, és utána módosítottam az ATM limitem egy órára 140e-re. Bááááámulatos hogy hol tart már a tudomány! Az állak földről való felapplikálása után örömködve vissza edigitalba, gép megvétele, hozzá egy 1gigás SD kártya, és voilá, ennyi a recept a világ legboldogabb emberéhez. Azóta vele alszom.

Szombat-vasárnap: irány ebékhez vidékre, szüreti mulatság dógozás, aztán (leendő) unokaöcsit is becuccoltuk autósülésestől, csak hogy trendi legyek és az új kölcsöngyerek flame-ben is részt vehessünk, bár erős hendikepnek bizonyult a nagyszülői pár jelenléte. Majd vasárnap hazafelé még egy kis visontai éjszakai állványos tizenkétszereszúmos külszínifejtőgép fényképezés. Mert megtehetem! JEEE!

első két kép a mélységélességgel való kísérletezés. (a kis képre kattintva nagyíthatóak a képek, igaz nem teljes méretre)

(A képen: egy pohár, két babmusz evőpálcika, tányéralátét no meg a vízcsepp, hjaigen, meg még az objektív árnyéka)

 F8

 

F 2,8

Térdre gecik! Metál!

 

(TM by enba)

új út, új megoldás, új vitatéma.

Megtaláltam ugye a DSRL + mozgatható LCD halmazok közös metszetét az Olympus E-330, ban most meg keresem a kompakt (akkormár legyen inkább minélkisebb) + minél jobb minőség* ötvözetét, mondjuk egy fényképezőgép formájában. (*= leginkább az éjszakai fényképezés a lényeg)

gondolatmenet a következő: vagy van az embernek egy tükörreflexes gépe, és azt tudja ugye továbbfejleszteni alkalomadtán (itt a mozgatható lcd-ből nem adok, nincs az az isten); vagy van egy kicsi, ergó mindenhova cipelhető gép, de kevesebb tudás, de legalább azt be lehetne vágni a táskába a telefonnal együtt mindig, és nem külön másfél kiló, és csak mérlegelés után viszi magával az ember, mint egy nagy gépet. 

Az van, hogy Eb gépe egy Fujifilm FinePix S7000, az enyém Canon Poweshot G6 volt, visszalépni nagyon nem akarnék.

de most kábé ott tartok hogy seholse. illetve valamerre mégis: kihajtogatós lcd (haha) (asszem itt le is korlátozódtunk Canon-ra), illetve éjszakai képekben legyen pöpec (ez iso függő? meg záridő?) mert a rohadék canonnál a G6 utódjaként szánt G7-et ilyen csufi régi kockagépnek csinálták meg, és hogyhogynem, lehagyták róla a hajtogatós kijelzőt. Bezzeg 3200-as ISO az van benne, meg nyálcsorgatás meg minden. a másik - mostani jelöltem a Canon Poweshot S3 IS meg hajtogathatós meg 12-szeres optikai zúmos meg minden, de max 800-as ISO. ehhh....

végignéztem az összes gyártó összes manapság forgalomban lévő gépét, és egyetlenegy olyan gép van, ami mindkét általam támasztott követelménynek megfelel: az Olympus E-330. Pedig összesen annyit szeretnék hogy az LCD kijelzője mozgatható legyen, illetve a tükörreflexesség. Ez olyan nagy kérés? Eb mondjuk értetlenkedve nézett rám hogy miért várok el egy tükörrefelexes géptől egyáltalán olyasmit mint mozgatható LCD, mintha legalábbis rózsaszín bárányos festést szeretnék a borítására... Vagy ez is valami olyan sznobéria, mint a bicajra nem rakunk letámasztót, meg sárhányót, mer az snassz? Mer' kúlabb négykézláb csúszva készíteni a földközeli képeket? De legalább van már más is aki nem így gondolja...

(A kihajtogatható lcd-t még a Canon PowerShot G6-nál szerettem meg nagyon.)

az van hogy az extreme digitalos srácok piszkosul megkönnyítették a dolgomat, már ami a hirtelenfényképezőgépvásárlást illeti. Olyan fáradt-bunkó volt az egyik gyerek, hogy jó hogy nem zavarta ki aki bejött épp, még majdnem nekünk kellett bocsánatot kérni hogy merjük zavarni a netezés közben. 

vasárnap tépettünk fel pestre vidékről - szó szerint: volt hogy 140-el mentem - hogy végre megnézhessük hogy mit is tud a monitor... két bogaras rajzfilmre esett a választás, a Bogár élete, és a Nausicaa. Bogár-bogár meg monitor-monitor, oszt mégsem...