most kéne koccintani... már megettem egy adag virslit. már hányingerem van tőle... és álmosvagyok

na, mostmár tényleg egyedül vagyok, még Zsé is lelépett... megy valami házibuliba. azé kicsit sajnálom most magam, de csak ippeg... amúgy meg újévi fogadalmak? nos azok nincsenek, csak elhatározások, illetve még csak elhatározásnak sem lehet nevezni, inkább csak olyan önsorsrontásnak: ha meglesz a bizonyos súly, amit el akarok érni, akkor levágatom a hajam, csak olyan közepesen rövid, meg kócosra, meg talán kicsit világosabbra, meg akkor csináltatok teknőckeretes szemüveget - igaz hogy most nincs szemüvegem és nem is kéne, de már kurvára utálom a hunyorgást - meg még a körmeimet is röviden és sötétrelakkozva fogom hordani, meg még akár rá is szokok a cigire. fenetuggya.

éljen az otthon szilveszterezés. lencsém van, filmem is, úgyhogy rossz nem lehet. a sok köcsög petárdás meg forduljon fel! vagy csak simán a kezében robbanjon fel a petárda...

nnna, kimentem bótba, vettem lencsét meg virslit, nehogy ezen múljon hogy a pénz ne jöjjön... meg.. meg vettem ikeás paplant... óccsót.. igen, be kellett lássam, a múltkori csoda-pihe-puha paplanom kibírhatatlanul meleg a lakásban, még télen nyitott ablak mellett is... szóval megvettem a kétezerforintosat. megpersze még két díszpárnát, hiszen ott sikoltoztak mert velem akartak jönni

néztem a statisztikát: ...vodafone.hu .. ha az akire gondolok (és gondolom most tudja hogy róla van szó), akkor legyenszíves köpje szembe magát és húzzon a francba innen el! ideges vagyok vagy ideges vagyok?!

apiácsbamárhogy nem lehet az embernek nyugta sehol.

asszem megyek, iszok is egy kávét...

hihetetlen egyébként... hogy nyolc évvel ezelőtt váltottunk egy ímélcímet, kábé annyit is láttuk egymást, aztán mél meg levél meg ilyenek... és egyszercsak itt volt.. pedig már tisztára olyanná vált számomra, mint egy megfoghatatlan mitológiai alak... asszem ez a pár nap csak erősíteni fogja a legendát, ami majd körüllengi, amikor a dédunokáimnak fogok mesélni róla..: "egyszer régen a dédinek volt egy ismerőse, egy japán fiú, akivel évtizedeken keresztül levelezett, és akiknek leveleit máig is itt őrzi a poros ládikában selyemszalaggal átkötve" ... najó, ezt nem jó... talán így: " .. akinek a leveleit máig is itt őrzi ezen a poros cédén, zippelve"...

szóval hogy három napja, még aztsem tudtam hogy hogy is néz ki, tegnap itt ültünk, és ettünk, ma meg már megint sehol...

 

home alone.

mai nap tömören: reggeli korábban a nyugatinál, majd Zsinagóga, utána Nemzeti múzeum, ahol - szégyen-szégyen - még nem is jártam eddig, és az állandó kiállítás - honfoglalástól napjainkig - nagyonjó! dekomolyan! lehet kérni vojsz gárd-ot is, ami még sokkal jobbá teszi, de fel kell készülni, hogy a húsz termes kiállítás nem másfél órás program... mint ahogy azt egyesek gondolták... így máris dél lett, továbbrobogtunk a Ráday utcán, végig az Iparművészetiig, ahol meg a szép Zsolnay kiállítást néztük meg. innen már korgó gyomorral, meg vízhólyagos talppal vissza a nyugatihoz, podmanicki: Sir Lancelot.. nahát mondanom sem kell hogy ájuldozásos örömmámor volt, már a sajátos japános visszafogottsággal... meg tudom érteni, mert tényleg elég frankón megcsinálták a helyet... nos nagy lovagi lakoma meg pár csupor sör, marokrafogott libacomb után már csak dülöngélve jutottunk haza, ahol viszont a bőröndcsomagolás, lecipelés a kocsihoz várt, és irány a reptér. itt nagyonjófej volt, mikor becsekkolt, és indult volna be a tranzithoz még utoljára elköszönt, meghajolgatott, aztán odajött, és esetlenül, meg cuppanás nélkül, de valami puszifélét nyomott az arcomra.. hamár a balkánon van, úgy is viselkedik ahogy itt illik... aztán..... és husss....

kész, meghaltam... de egy rakás dolgot csináltunk... csak felsorolásszerűen, hogy el ne felejtsem, meg hogy majdesetleg ha lesz időm tudjak mesélni. a túra majdnem sikerült, egy apró kivétellel: estére majd éhen haltunk, mert elfelejtettünk ebédelni...  najó... szóval úgykezdődött hogy reggeli a nyugati téren, aztán át az országházhoz, ahol kifogtunk egy épp induló gájdid túrt, aztán bazilika, szabadságtér, erzsébettér, (gödör), váciutca, majd a régirésze, vásárcsarnok.. demivel közben végigvásároltuk az utat, szuvenírek miazmás, haza kellett jönni.. nos ezzel nem számoltam amikor terveztem az utat... szóval haza, aztán vissza, moszkvatér, onnan várbusszal fel a mátyástemplom, halászbástya, budai vár - körbe - majd siklóval le a klarkádámra, onnan meg busszal kajálni... had ne mondjam hogy a Shiki-ben voltunk és hogy mindent T választott és hogy mennyit és milyeneket ettem... ennyi finomságot!!...így még nem is voltam japánkajáldában hogy a sushit csak úgy, nyolcadik fogásnak eszed,.. minden fogást T választott nekem, és nagyon fionomak voltak! T-vel is minden kajámat megkóstoltattam hogy értékelje, a pontászomkat összegezve 4fölét kap az étterem...

egyébként meg tök érdekes helyek vannak ám itt, csak nem is vesszük észre... vagy igen, csak sosincs időnk rá.. szóval igazán örülök hogy most ha más nem is a kényszer rávitt hogy végignézzek egy rakás nagyonszép helyet itt pestenbudán