nem kellett volna tegnap annyit lófrálnom dokiknál... este 10-kor kezdtem érezni hogy valami nagyon nincs rendben, majd rámtört elemi erővel az a hányásos-hasmenéses borzalom, ami most olyan divatos. nekem, mint abszolút gyakorlatlan hányónak (ez a negyedik alkalom) megrázó élmény... egész este alig aludtam, csak ingáztam a budi meg a szobám között.. aztán meg simán kivittem a takarót a folyosóra, és ott aludtam, nem volt erőm visszamászni. reggel öt óta tudtam csak fél-fél órákat aludni, és most lett elég energiám arra hogy az ágyamtól másfél méterre levő gépemet bekapcsoljam. jameg láz is... akiket kérdeztem mindenki mást mondott eddig: menjél orvoshoz, ne menjél. egyél gyógyszert, ne egyél... már gőzöm sincs micsináljak. mondjuk nem nagy választék van: egyedül a konyháig tudok kimenni, messzebb távon nem is merek gondolkodni, szóval mindenképp meg kell várjam a tesómat (akit otthon csak SchwesterBär-nek szoktunk hívni), ő amúgy is imád ápolni, nekem meg piszkosul megy az elesett beteg szerepe. hát így állunk.
