összeszedtem magam, és nemsokára indulok is... suli délután félnégyig. azért van erőm elindulni, mert itthon nukleáris csapáshoz hasonló méreteket öltő rendetlenség van, és menekülök. A konyha a vegyi szennyezett rész, a szoba a háborús törmelékek és kosz, térdig lehet gázolni szennyesben, és érzem hogy nem lesz elég egy porzsák... mára van alibim, de holnapra nincs, holnap már meg kell tegyem! I promise!