mivelhogy még tegnap este hazaszöktem, így ma amíg a család iskolában/munkahelyen volt, én napoztam, meg pihengettem, mint aki megteheti. remek! mikor meg hazaértek, elmentünk kocsival kicsit kirándulni a környékre, és egész jól alakult: találkoztunk egy bácsival, akinek vaddisznói vannak, az egyik - Vari (Varacskos beceneve) - meg épp a kicsinyeivel túrta a földet, meg dagonyázott.. a kismalacokon még látszottak a csíkok is... mondjuk a nagymalaccal már nem mertünk volna egyedül maradni, elég morcos tud lenni egy normál malac is, nemhogy egy vad... a bácsinak voltak még díjnyertes (asszem ontariói) bóbitás kacsái is, azok milyen röhejesen néznek ki: mintha egy normál kacsának a fejére egy öklömnyi pompont kötöttek volna...hehe... aztán tovább kocsikáztunk és egy nagy ló-karámnál kötöttünk ki: ott meg 38 ló volt, egy fogathajtó "ménese". A lovászfiútól megkérdeztük hogy megnézhetjük-e őket, így volt szerencsénk látni a hatalmas lipicaiakat, köztük két csikót is. az egyik csak két hetes volt, és még a bőre is gyűrött.. olyan volt mint egy őzike. az viszon hihetetlen hogy milyen nagyok voltak a lipicaiak! szemmagasságban a hasa közepe volt... a fejéhez szinte úgy kellett felnéznem. olyan volt mintha hirtelen én lettem volna liliputi...  szóval így tellt a mai nap. nyugisan, álatokkal körülvéve. (azt hogy az aranyhalaink a kerti kis"tavacskában" darakórosak, azt nem is említem. A gyógyszerként beleöntött Malachitzöldtől meg mintha tintában úsznának most, az meg kifejezetten vicces.)

futásnapló: nemtudom itthon mi van, de sokkal jobban megy a futás: most is minden gond nélkül lefutottam 5,3,5,7 perceket, mikor pesten még mindig az 5,3,4,4-el szenvedek, és nem birom végigfutni.. nemtommilehet...