talán mondanom sem kell hogy alvás helyett még mindig fennt kukorékolok... átestem a holtponton, és épp takarítási mániám van. mosom a ruhákat, az ágyneműt, elpakoltam a konyhát, teregetek. épp jókor jött. Bár ha belegondolok, inkább azért takarítok ekkora elánnal hogy ne is emlékeztessen semmi a szigetre.. Utálom ha vége van valaminek. egy könyvnél is rühellem az utolsó oldalakat, nemhogy egy ilyen fergeteges hétnek. természetesen álmodni sem mertem volna hogy így alakul az egész ahogy, de mint megjósoltam: megjósolhatatlan, bekarikázhatatlan... szélvészként forgatta fel az életem.
hogy hogyan tovább azt meg még majd meglátjuk
stay tuned for more real life